Három hullámban érkeztek az emberek Dél-Amerikába
A részletes elemzés megdöbbentő újdonságra derített fényt: Dél-Amerikába legalább három nagy embercsoport hullámban érkezett. Az első hullám után – amiről már voltak korábbi adatok – megjelent több ezer évvel ezelőtt egy genetikai vonal, amelyet ma leginkább a perui Andokban élő kecsua nép hordoz. Ez a második hullám nagyjából 9 ezer évvel ezelőtt, Közép-Amerikán keresztül terjedt el.
A kutatók azonban a most feltárt genomokban egy harmadik, eddig ismeretlen keveredést is észleltek. Ez több mint 1300 éve történt, tehát Mezoamerika városainak bukásával (mint például Teotihuacán, időszámításunk szerint 650–750 között) nagyjából egy időben, de a genetikai nyomok nem utalnak egyetlen nagy migrációs eseményre, inkább egy hosszú, fokozatos folyamatra. Úgy tűnik, Mezoamerika, a Karib-térség és Dél-Amerika népei között az idők során vált élénkebbé a kapcsolattartás és a génáramlás.
Kísértetnép Ázsiából: az Ypykura öröksége
Az újonnan feltárt genetikai adatok alapján létezett egy máig ismeretlen, „kísértetnek” tartott ázsiai népcsoport, amelynek öröksége kimutatható mind a dél- és közép-amerikai őslakosok, mind pedig az ausztrál és óceániai népek genetikai állományában. Ezt a vonalat Ypykurának nevezik – a brazil tupi nyelvben ez „ős”-t jelent. A kutatók szerint az Ypykura genetikai nyoma alacsony, de következetes szinten 10 ezer évnél is régebbi múltra tekint vissza az őslakos populációkban, viszont ennek az ősi csoportnak még nem sikerült fosszilis (csont) maradványaira bukkanni. Ugyancsak a génjeik közös ősökre utalnak az ausztráliai őslakosok és több óceániai népesség esetében is.
Az őslakosok evolúciós alkalmazkodása
Az amerikai kontinens őslakói kevesebb genetikai változatosságot mutatnak, mint más földrészeken élő emberek, de az új felfedezések szerint jóval több örökítőanyag maradt fenn, mint korábban gondolták. Az új környezetekhez való alkalmazkodásban fontos szerepet kaptak a termékenységhez, immunitáshoz, anyagcseréhez, magzati növekedéshez és a malária elleni védelemhez köthető gének – ezek közül több gén közös az ausztrál-óceániai népekkel, vagyis egyes Ypykura-jellegeket a természetes szelekció felerősítette.
A kutatás azt is kiemeli, hogy a jelenlegi genetikai sokszínűség csak töredéke az eredetinek, mivel az európai hódítás következtében a bennszülött lakosság akár 90%-a megsemmisült. A népesség összeomlása, a háborúk, a járványok és a rabszolgaság súlyos evolúciós szűk keresztmetszetet okoztak, de egyes régiókban ma is megfigyelhető olyan genetikai folytonosság, amely több mint 9 ezer évre nyúlik vissza.
Nélkülözhetetlen tudás az emberiség múltjáról
Az eddig ismeretlen, Ázsiából származó Ypykura vérvonal felfedezése alapjaiban változtatja meg elképzeléseinket Amerika benépesüléséről. A mintaszám közel megháromszorozódásával, teljes genomvizsgálattal rendkívüli részletességgel sikerült feltárni, hogyan alakult az amerikai őslakosság, és milyen genetikai örökséget hordoznak ma is. Az ilyen kutatások segítenek jobban megérteni a fajunk evolúcióját, egészségügyi örökségét, valamint pótolják a korábbi hiányzó ismereteket – nemcsak az őslakosok, hanem az egész emberiség történetére vonatkozóan.
