Kik használnak varázsgombát Amerikában?
A részletes elemzés szerint a fiatalabb, főiskolai végzettségű, magasabb jövedelmű férfiak teszik ki a felhasználók jelentős részét. Az adatok alapján a 18 és 25 év közötti fiataloknál jóval gyakoribb a pszilocibin használata, mint a 35–49 éveseknél, míg az 50 évesnél idősebbeknél már kevésbé jellemző. Az etnikai összetételben is vannak különbségek: az afroamerikaiak esélye 60%-kal alacsonyabb, a latinók esélye pedig 31%-kal alacsonyabb a fehér amerikaiakéhoz képest. Akik befejezték a főiskolát, nagyjából két és félszer nagyobb valószínűséggel fogyasztanak pszilocibint, mint azok, akik a középiskolát sem végezték el.
Különösen fontos kiemelni, hogy a kannabisz-használat és a pszilocibin között szoros kapcsolat figyelhető meg
A kannabiszt fogyasztók több mint 13-szor nagyobb valószínűséggel próbálták ki a pszilocibint is az elmúlt év során. Más hallucinogének, például az LSD vagy az MDMA is erősen kapcsolódnak ehhez: az LSD-használók csaknem nyolcszorosan, más hallucinogének esetén hatszorosan, MDMA-használat esetén pedig három és félszeresen nő az esély a varázsgomba-fogyasztásra. Hasonló, de valamivel gyengébb összefüggések láthatók a kokain, illetve a receptre felírt stimulánsok visszaélésszerű használata esetén is.
A kutatók hangsúlyozzák: a pszilocibin gyakran jelenik meg más szerek mellett egy kísérletező, nyitott drogkultúrában. Ezért, ha egy beteg pszichedelikus szerhasználatot említ, érdemes az összes szerhasználati szokásáról részletesebben beszélgetni, mert a kölcsönhatások — például antidepresszánsokkal — komoly problémákhoz vezethetnek.
Depresszió és varázsgomba: összefüggések és veszélyek
A felmérés szerint a gombát kipróbálók 23,1%-a számolt be jelentős depressziós epizódról az elmúlt évben, míg a nem használók között ez az arány 8,4% volt. Demográfiai és egyéb módosító tényezők kiszűrése után is a depresszióban szenvedők 37%-kal nagyobb eséllyel használtak pszilocibint az elmúlt évben.
Megemlítendő, hogy az FDA már 2018-ban, illetve 2019-ben kiemelt terápiás áttörésnek minősítette a pszilocibint a kezelésre nem reagáló depresszió, valamint a major depressziós zavar esetén. Az engedélyezett klinikai vizsgálatok azonban szigorú ellenőrzés, pontos adagolás és szakmai támogatás mellett zajlanak, ez a kontroll viszont teljesen hiányzik az otthoni, illegális használatból. Ez komoly veszélyeket rejt: nő a mérgezési központokhoz beérkező jelentések száma, és dokumentáltak már szorongással, paranoiával és tartós pszichológiai problémákkal járó eseteket is.
Mindezek ellenére pontosan nem tudni, hogy a gombahasználat a depresszió csillapítására irányul-e, egyszerűen közös rizikótényezők miatt fordul elő mindkettő, vagy épp magának az ellenőrizetlen szerhasználatnak köszönhető a lelki zavar. Ezt a dilemmát csak hosszabb távú, nyomon követéses kutatások oldhatják majd fel.
Mozgásban az amerikai szabályozás: a legális pszilocibin felé?
Oregon állam 2023-ban vezetett be szabályozott pszilocibin-szolgáltatási programot, ezt követi majd Colorado 2025-ben, és más államok is készülnek az enyhítésekre. Szövetségi szinten azonban a pszilocibin továbbra is az I. kategóriás, vagyis a tiltott szerek listáján marad. Az új adatok viszont azt mutatják, hogy a használat már rég nem szubkultúra: a pszichiáterek nap mint nap találkozhatnak ilyen betegekkel, főleg, ha azok kannabiszt vagy más pszichedelikus szereket is használnak, vagy éppen depresszióval küzdenek.
Nyolcmillió amerikait már biztosan nem lehet figyelmen kívül hagyni – főleg, ha közülük sokan mentális problémákkal keresnek menedéket a pszilocibinben. Ezt a trendet csak átgondolt, tudományos alapú szabályozás és egészségügyi ellátás tudja követni és kezelni.
Kutatási korlátok és összefonódások
A vizsgálat egy adott időpillanatban rögzítette az adatokat, így nem eldönthető, hogy a depresszió vezet-e pszilocibin-használathoz, vagy inkább fordítva. Az önbevallásos adatok mindenképpen hordoznak torzító hatást, továbbá a hajléktalanokat és az intézményben élőket kevéssé érte el a kutatás. A válaszadók 11,3%-a töltötte ki a kérdőívet. A sikeresen megkérdezettek körében 51,5% volt a befejezettségi arány; ez főleg alacsonyabb gyakoriságú szerek esetén okozhat torzítást. Nem álltak rendelkezésre adatok a fogyasztás gyakoriságáról vagy adagolásáról, sem arról, hogy rekreációs vagy felügyelt, legális terápia részeként történt a használat.
A kutatást az amerikai Nemzeti Droghasználati Intézet finanszírozta, a szerzők nem állnak kereskedelmi összeférhetetlenségben. Az elemzés eredményei azonban a kutatók saját álláspontját tükrözik.
