Újragondolt csúcsragadozók a múltból
Átfogó paleontológiai kutatás során két kihalt, uszonyos polipfaj, a Nanaimoteuthis jeletzkyi és a Nanaimoteuthis haggarti maradványait találták meg Japánban és a Vancouver-szigeten. Nemcsak új fosszíliákat fedeztek fel, hanem régebben megtalált példányokat is újra megvizsgáltak modern digitális technológiával. A leletek korát 100 és 72 millió év közé teszik, ezzel 5 millió évvel visszatolták a legrégebbi ismert polipok korát, az uszonyos polipokét pedig 15 millió évvel korábbra helyezték.
A kutatók összehasonlították a fosszíliák állkapcsainak méretét és kopását a mai polipokéval, így tudták megállapítani a testméretet. A modern és az ősi állkapcsok arányaiból számítva a Nanaimoteuthis jeletzkyi 3–8 méteres lehetett, míg a Nanaimoteuthis haggarti elképesztő, akár 19 méteres hosszúságot is elérhetett – ezzel valószínűleg minden idők legnagyobb ismert gerinctelen állatát tisztelhetjük benne.
Az óriások étvágya: kemény páncélok sem akadály
Az állkapcsok speciális kopási mintázatát feltérképezve kiderült, hogy ezek az óriások nem finnyásak: állkapcsukkal képesek voltak feltörni a kemény páncélú zsákmányokat is. A rekonstrukciók szerint az állkapcsok egyik oldalán a csúcs akár 10%-kal volt rövidebb, mint a másikon, ami oldalirányú, specializált táplálkozási szokásokra utal. Ugyanakkor ez a fajta viselkedés napjainkban is ritka az állatvilágban.
Nemcsak fizikai adottságaik, hanem az intelligenciájuk is a tenger csúcsragadozói közé emelte őket, hiszen a mai polipok is rendkívül okosak, és bonyolult vadászstratégiákat alkalmaznak.
Maradtak kérdőjelek a mérettel kapcsolatban
A méretbecslések pontos meghatározása továbbra is vitatott: a tudósok a mai fajok állkapocs–testhossz arányának átlagából indultak ki, így a valódi hossz széles sávban mozoghat. Vannak, akik szerint ezek az óriások nem feltétlenül voltak az óceán egyeduralkodói, hiába voltak elképesztően nagyok. Ugyanakkor mindenképpen át kell írni a krétakori tengerek szereposztását: nemcsak a mosaszauruszok (amelyek maximum 17 méteresek lehettek) voltak a tápláléklánc csúcsán, hanem a Nanaimoteuthis haggarti is felzárkózott melléjük.
A tengeri evolúció újragondolva
Az új leletek azt mutatják, hogy a krétakori tengerek ökoszisztémáját nemcsak a hüllő csúcsragadozók formálták, hanem hatalmas és okos gerinctelenek is. A legnagyobb krétakori polipfaj is rengeteg kérdést vet fel: hogyan nőhettek ekkorára egyedei, mit ettek, és vajon éltek-e még nagyobb tengeri szörnyek az évmilliók során? Az biztos, hogy a tengeri táplálkozási lánc bonyolultabb és izgalmasabb, mint ahogy azt eddig gondoltuk.
