A sarki örvény titkos élete
A légkör középső rétegében, a sztratoszférában zajló folyamatokat vizsgálva a kutatók az 1980 és 2021 közötti műholdas adatokat, valamint télies időjárási feljegyzéseket elemeztek. Kiderült, hogy az örvény ritkán omlik teljesen össze; inkább billeg vagy elnyúlik, mint egy pörgő műkorcsolyázó karja. Öt jellegzetes sztratoszférikus mintát találtak, amelyek közül kettő szorosan összefügg a szokatlanul hideg időjárás betörésével Kanadába és az USA-ba. Ez magyarázza, hogy míg az örvény összeomlása Európában és Ázsiában rendszeresen hideghullámot okoz, Észak-Amerikában inkább ezek a kinyúlt változatok felelősek a nagy fagyokért.
Nyúlik, csavarodik, vacogtat
Az utóbbi években ezek a nyújtott állapotok nemcsak gyakoribbá váltak, hanem meg is változott a típusuk. Az egyik változat inkább a keleti partvidéket hűti le, a másik inkább a középnyugati és prériregiókban okoz fagyokat. 2015 óta a nyugatias minta a dominánsabb, amelynek kialakulásához hozzájárulhat a La Niña, vagyis a Csendes-óceán egyenlítői részének lehűlése (La Niña). Ez is segíthet annak előrejelzésében, mikor várható különösen zord tél.
Mi jön még?
A kutatócsoport azt is vizsgálja, hogyan változhatnak tovább ezek a trendek a további melegedéssel. Jelenleg az örvényt az észak-eurázsiai légköri hullámok, egy nyugati melegedő gerinc és egy keletibb hűvös áramlás befolyásolja, amelyet az Északi-sark melegedése erősít fel. Az olvadó tengeri jég növeli a hőmérséklet-különbséget, ami tovább gyengítheti és megnyújthatja az örvényt. Ha a tengeri jég elolvadna, a mostani mintázat hirtelen összeomolhat és akár meg is fordulhat: így Észak-Amerikában a tél sokkal enyhébbé válhat, és véget érhetnek a téli meglepetések. Ez pedig gyökeresen átalakíthatja a közepes szélességi öv időjárását, miközben az Északi-sark akár továbbra is hideg maradhat.