Digitalizált elnyomás: új világrend épül
A digitális autoriter kormányzás lényege, hogy a digitális technológiák — az internettől a közösségi médián át a tömeges MI-alapú megfigyelésig — a felelősségre vonás helyett inkább elnyomásra szolgálnak. Az MI segítségével már nemcsak az internet-hozzáférést lehet korlátozni, hanem a polgárok mindennapi kommunikációja, mozgása, információfogyasztása is megfigyelhető, sőt manipulálható. Érdemes kiemelni, hogy napjainkban már nem csupán a közösségi hálók letiltásáról vagy az állami tűzfalakról van szó, hanem kémprogramokra és arcfelismerésre épülő tömeges megfigyelésről, valamint manipulációs kampányokról is.
Miért terjed Afrikában a digitális autoriter hatalomgyakorlás?
A digitális elnyomás nemcsak egy-egy tekintélyelvű ország sajátja, hanem demokráciákban — például Nigériában — is egyre látványosabb. Ugyanakkor jelentős különbség, hogy a demokratikus országok kifinomultabb, kevésbé nyílt elnyomási módszereket vetnek be, és papíron több jogorvoslati lehetőség áll rendelkezésre. A kormányzatok — függetlenül berendezkedésüktől — fejlesztési, biztonsági vagy éppen politikai versenyre hivatkozva igazolják saját digitális autoriter törekvéseiket.
A háttérben négy fő mozgatórugó áll: a hatalom megőrzése, a biztonság szavatolása, a választási befolyásolás, illetve a modernizációs célok. Ezek azonban gyakran összemosódnak, amikor egy ország egyszerre békét, fejlődést és rezsimstabilitást próbál elérni.
Külföldi beszállítók és állami érdekek
Az afrikai digitális elnyomás beszállítói között Kína, Oroszország, Izrael, Franciaország, sőt az Egyesült Államok is megtalálható. Ezek az országok anyagi haszonért és geopolitikai befolyásért cserébe szállítják az MI-alapú megfigyelőrendszereket, távközlési hálózatokat vagy akár teljes informatikai infrastruktúrákat. Érdemes kiemelni, hogy bár a rendszerfejlesztések gyakran fejlesztési célokat szolgálnak — például okosvárosokhoz vagy gyorsabb mobilhálózathoz kapcsolódnak —, könnyedén átfordulhatnak elnyomó eszközökké.
Nigéria mellett például Kenya, Ruanda, Uganda és Ghána is rendszeresen fordul külföldi partnerekhez modern technológiai eszközökért, ám ezek az eszközök gyakran a politikai ellenfelek és polgári mozgalmak ellehetetlenítését szolgálják.
Nigéria: a tüntetések megtörése digitális eszközökkel
Nigériában különösen a 2020-as tüntetések (End SARS mozgalom — End SARS Movement) kapcsán éleződött ki a digitális elnyomás. A kormány a tiltakozások leverésére nemcsak rendőrségi fellépést, hanem digitális korlátozásokat is alkalmazott. Amikor a Twitter fontos szerepet játszott a szervezkedésben, az állam teljesen betiltotta a platformot. Indoklásként a nemzetbiztonság, a stabilitás és az internet szuverenitása szerepelt, ám valójában ezzel hatékonyan ellehetetlenítettek számos társadalmi mozgalmat.
Érdemes kiemelni, hogy ezután Nigéria kormánya közvetlenül is egyeztetett Kínával, hogy hasonló internetes tűzfalat építsenek ki, mint amilyet Pekingben használnak. Ez lehetővé tenné a tartalom szelektív blokkolását, vagy akár egész városok online elzárását.
Ugyanakkor a helyi vezetők — miniszterek, állandó titkárok — elismerték: a valós életben megszokott elnyomó eljárásaikat egyre inkább átemelik a digitális térbe is. Így a tüntetések leverése már nemcsak az utcán, hanem online is zajlik.
A modernizáció álca: kettős célú technológia
Sok afrikai ország — így Nigéria is — kezdetben valós fejlesztési céllal vásárol külföldi információs rendszereket: új mobilhálózatokat, üvegszálas adatközpontokat, okosvárosi platformokat. Ugyanakkor ezek az eszközök később könnyedén bevethetők a lakosság megfigyelésére, az ellenzék felügyeletére vagy az információk cenzúrájára. Egyes beszállítók egyenesen képzést is nyújtanak arról, hogyan használhatók elnyomási célokra. Ennek fényében a fejlesztés és a biztonsági célú elnyomás között fokozatosan elmosódik a határ.
Mit lehet tenni?
Az egyik legfontosabb lépés, hogy nemzetközi szinten korlátozni kell az elnyomó digitális eszközök exportját. Vitát kell indítani arról is, milyen normák szerint engedhető meg ezek használata akár demokráciákban, akár autokráciákban. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a digitális tér elnyomása mögött gyakran a valós élet problémái állnak: ezeket is kezelni kell.
Végül a felügyelet és jogi garanciák — például emberi jogi küszöbértékek, adatvédelmi szabályok — kiemelt fontosságúak. Ezek nélkül a digitális tér is a Nyugat-Afrikában már ismert, mindennapos elnyomás új színterévé válik.
