Mikroplasztik az erdők talajában
A mikro- és nanoplasztik eddig főként az óceánokat, folyókat és mezőgazdasági földeket veszélyeztette, de a legújabb kutatások szerint most már az erdőkben is halmozódnak. Német geotudósok a TU Darmstadt Egyetemről olyan vizsgálatokat publikáltak, amelyek szerint a mikroplasztik főként a levegőből érkezik, és nem kizárólag helyi forrásból származik. Ezek az apró részecskék elsőként a lombkoronára rakódnak le, a jelenséget a kutatók „fésűhatásnak” nevezik, majd az eső vagy a lombhullás révén jutnak a talajra.
Folyamatos vándorlás a talaj mélyére
Az erdő talajára jutó mikroplasztikokat a lehullott levelek lebomlása segíti beépülni a földbe. Bár a legmagasabb koncentrációt a friss avarrétegben találták, jelentős mennyiség már mélyebb rétegekbe is eljut. A részecskék lefelé történő mozgását nemcsak a lebomló szerves anyagok, hanem a talajlakó élőlények is elősegítik, amelyek átalakítják és továbboszlatják a műanyagdarabokat.
Miként mérhető a szennyezés?
A kutatók négy erdei mintavételi helyről, Darmstadt keleti részén gyűjtöttek talaj-, levél- és levegőmintákat. Egy új laboratóriumi módszerrel és spektroszkópiai technikával elemezték a mikroplasztik mennyiségét, valamint modellt építettek, hogy kiszámítsák, mennyi műanyagszennyezés érhette el az erdőket az 1950-es évektől napjainkig. Az eredmények azt mutatják, hogy a távoli, légköri eredetű műanyagszennyezés jóval jelentősebb, mint a közvetlen mezőgazdasági vagy helyi forrásoké.
Fenyegetett erdők, új egészségügyi kockázatok
Ez az első kutatás, amely egyértelműen igazolja, hogy a mikroplasztik-szennyezés az erdőkben főként légköri úton jut be. Fontos, hogy az erdők szivacsként gyűjtik a globálisan mozgó műanyagrészecskéket. Az erdőket már így is a klímaváltozás sújtja, most pedig a mikroplasztik is fenyegetést jelent a teljes ökoszisztéma számára. A felfedezés rámutat arra is, hogy ezek a részecskék egyre nagyobb valószínűséggel lehetnek jelen a belélegzett levegőben, újabb környezeti és akár egészségügyi kockázatot felvetve.
