
Elképesztő, de elfeledett lakók
A víznyelőkben nem úszkálnak halak, de tele vannak furcsa és csodás gerinctelenekkel: ragadozó szitakötőlárvák vadásznak, bizarr megjelenésű vízibolhák és kagylósrákok lebegnek a vízben, algával táplálkozva. Ezek az állatok a környezet fenntartásában is kulcsszerepet játszanak, hiszen beporzással, tápanyagok visszaforgatásával és táplálékként is szolgálnak.
Nem csoda, hogy a tudományban és a médiában a jóval látványosabb fajok mögött háttérbe szorulnak, pedig az ausztrál sivatagi víznyelők legalább 60 olyan állatfajt rejtenek, amelyek máshol nem élnek. A gerinctelenek alkotják az élővilág döntő többségét, ám a klímaváltozásról szóló diskurzusban alig kapnak szót.
Oázis az aszály közepén
A kőbe vájt víznyelők minden évben időszakosan kiszáradnak, lakói ennek ellenére igazi túlélőművészek. Az élővilág alkalmazkodott: vannak fajok, melyek petéi hosszú hónapokra a hordalékban pihennek, mások, főként a repülni képesek, hatalmas távolságokat tesznek meg az alkalmi vizekért. Amikor végre eső esik, a szunnyadó élővilág egyszerre indul növekedésnek.
A kutatók eDNS-t (környezeti DNS-t) elemeztek ezekben a víznyelőkben, így derült ki, hogy mindegyik sajátos, csak ott élő apró élőlényeket rejt. A vízibolhák, kagylósrákok, poloskalárvák és csípőszúnyoglárvák némelyike kizárólag ezekben az oázisokban található meg.
Kulturális sziget a sivatagban
A víznyelők nagy jelentőséggel bírnak több őslakos csoport, például a Barngarla, a Kokatha és a Wirangu közösség számára. Ezek az emberek még ma is hagyományos módon gondozzák a víznyelőket, hiszen nemcsak életet adnak, hanem évezredek óta ivóvízforrásként és pihenőhelyként szolgálnak az őslakosok számára.
Emellett évszázadok alatt gondos kezelési technikák fejlődtek ki: rendszeres tisztítás, az állatok kizárása és pontos feltérképezés. Vannak víznyelők, amelyek akár 500 litert is tárolnak, máshol ennél is többet.
Egyre nagyobb fenyegetés a klímaváltozás
Az elmúlt időszakban a globális hőmérséklet 1,5 Celsius-fokkal nőtt az ipari forradalom előtti átlaghoz képest. Ausztrália már megtapasztalta a szélsőséges időjárás pusztítását, például a hosszan tartó aszályokat, az elhúzódó hőhullámokat és a pusztító erdőtüzeket. A változó éghajlat nagyobb kiszámíthatatlanságot, kevesebb és ritkább csapadékot hoz. A víznyelők így egyre nehezebben telnek meg, és gyorsabban ki is száradnak.
Az elmúlt években egyértelműen csökkent a téli csapadék mennyisége, a vizek pedig gyorsabban eltűnnek a forróságban, így a víznyelőktől függő élővilág egyre gyakrabban marad megfelelő élettér és víz nélkül.
Nem csak a klíma fenyeget
A változó éghajlat mellett az invazív fajok is veszélyt jelentenek. Míg a híresebb veszedelmek – például az elvadult tevék vagy elvadult lovak – ismert problémák, sokkal kevesebb figyelmet kapnak az olyan idegen halfajok és békák, amelyek kiszorítják az őshonos édesvízi élőlényeket, vagy hozzájárulnak a vizek szennyezéséhez, elalgásodásához.
Megőrzésükhöz több tudás kell
Hiába világos, hogy a sivatagi víznyelők élővilágát mindenképp védeni kell, még mindig kevéssé ismertek ezek a rejtett ökoszisztémák. Különösen nagy szükség lenne átfogó kutatásra, hogy a természetvédők megelőzhessék a fajok eltűnését. Az ilyen tanulmányok adnak alapot a természetes édesvízi élőhelyek hosszú távú megőrzéséhez, hogy a sivatag apró csodái túléljék a mostani klímakrízist is.
