Egyre több a Starlink-műhold
A Föld körül jelenleg körülbelül 7 500 aktív műhold kering, ezeknek több mint fele a SpaceX Starlink rendszeréhez tartozik, amely globális internetszolgáltatást kínál. Alig három év alatt a Starlink-műholdak száma meredeken megugrott. Jelenleg már több Starlink-műhold kering az űrben, mint az összes többi működő műhold együttvéve. És az arány csak tovább fog növekedni: a 2019-es első Starlink-felbocsátása óta a SpaceX az Amerikai Szövetségi Hírközlési Bizottságnál (FCC) már 30 000 újabb műholdra adott be kérelmet, idén viszont az engedélykérelem egymillió (!) műhold feljuttatására vonatkozott.
Űrközpontú adatközpont: Forradalmi ötlet vagy ökológiai bomba?
A SpaceX víziója szerint ez a gigantikus megakonstelláció mintegy lebegő adatközpontként működne, az egyes műholdak pedig együtt látnák el a fokozódó adatfeldolgozási igényeket. Másként fogalmazva, nem csupán rideg raktárakban sorakoznának a kibertér kiszolgálói, hanem mindegyik műhold egy önálló, apró számítási egység lenne, amely napenergiával működne, és földi áramfogyasztás nélkül dolgozna.
Az Egyesült Államokban 2023-ban az adatközpontok 176 millió megawatt-órát fogyasztottak, ami az ország teljes éves villamosenergia-felhasználásának több mint 4 százaléka, és 16 millió háztartás energiaigényének felel meg. Ezek közül sok fosszilis energiaforrásból táplálkozva jelentős mennyiségű üvegházhatású gázt bocsát ki, emellett rengeteg hűtővizet igényelnek. Az MI-technológiák gyors terjedése pedig fokozza az energiaigényt és az ökológiai terhelést.
Ennek köszönhetően úgy tűnhet, hogy a műholdas adatközpontok napenergiával, vízhűtés nélkül, az űrben önmagukat hűtve valóban fenntarthatóbb és környezetkímélőbb alternatívát jelenthetnek. Azonban, amint mélyebbre ásunk, kiderül, hogy ez az ötlet sokkal nagyobb problémákat okoz.
Az űrforgalom árnyoldalai: Környezetszennyezés és veszélyes ütközések
Hogyan jutnak fel ezek a műholdak? A SpaceX Starship rakéta hivatalosan 150 tonnát tud alacsony Föld körüli pályára állítani, ám a reálisabb érték inkább 100 tonna. Ha egy műhold kéttonnás, akkor egy indítás legfeljebb 50 műhold pályára állítását jelentené – és akkor még nem beszéltünk arról, hogy a pályamagasságot is optimalizálni kell. Így egymillió műholdhoz mintegy 20 000 Starship-indításra lenne szükség, és ez még csak az első kör. Mivel ezek a szerkezetek mindössze néhány évig működőképesek, a folyamatos utánpótlás naponta 10 rakétaindítást igényelne – örökké.
A rakétaindítások nemcsak hang- és környezetszennyezéssel járnak, hanem minden visszatérő műhold alumíniumot, fémet és műanyagot éget el a légkörben, ezek az anyagok bekerülnek a bioszférába. A Starlink-műholdak most is ilyen módon semmisülnek meg, és ha a megakonstelláció elindul, a hulladék drámaian megsokszorozódik.
Veszélyben a csillagos ég
A megakonstellációk miatt az ütközésveszély is jelentősen nő. Egyetlen ütközés az űrben szilánkok millióit hozza létre, amelyek más műholdakat is eltalálhatnak, beindítva a dominóeffektust, az úgynevezett Kessler-szindrómát. Ez már most is komoly fenyegetést jelent, de a műholdak számának ezerszeres növelése katasztrofális láncreakciókat okozhat.
Ráadásul a földi és űrbéli csillagászat is veszélybe kerül. Már félmillió aktív műhold esetén a Hubble-űrteleszkóp minden képén megjelenne legalább egy műhold. A földi távcsövek munkáját is ellehetetleníti a mesterséges fény, a fémgőz égboltba kerülése megnöveli a fényszennyezést, így már a szabad szemmel való csillagnézés is nehézkessé válik. Ennek köszönhetően valóban elveszíthetjük az égboltot.
Egyre több az égboltot veszélyeztető szereplő
Nemcsak a SpaceX zsúfolja tele az eget. Az Amazon és a Blue Origin már tervezik hasonló projektek indítását, de különösen aggasztó egy új szereplő, a Reflect Orbital, amely azt tervezi, hogy tükrökkel irányított napfényt sugároz majd a Föld bármely részére. Ezek a tükrök nemcsak extra fényt, de súlyos fényszennyezést és élővilág-zavarokat okozhatnak, végleg elmosva a csillagos ég természetes látványát.
A közös nevező mindebben az, hogy az éjszakai égbolt – amely mindannyiunké – természeti csoda, kozmikus park, amelyet meg kellene őriznünk, nem pedig kiárusítani vagy felelőtlenül kizsákmányolni. A kozmosz ilyen fokú kizsákmányolása mindenkit veszélyeztet.
Még lehet tenni valamit
Aki úgy érzi, hogy mindez felháborító, annak itt a lehetőség kiállni a csillagos égért: az FCC nyilvános észrevételeket vár 2026. március 9-ig a Reflect Orbital terveiről, illetve március 6-ig a SpaceX megakonstellációjáról. Ez az utolsó esély, hogy hallasd a hangodat, és megpróbáld megvédeni az éjszakai égboltot.
