Digitális boncolás és izgalmas részletek
A Staffordshire megyében talált fosszíliát nagy felbontású CT-vel vizsgálták, így háromdimenziós formájában tárult fel az őshalféle szájürege. A kutatók felfedezték, hogy az alsó foglemezek több részből álltak, az egyetlen rétegű, hegyes fogakból álló felső foglapon pedig egyértelműen átmenet figyelhető meg az egyszerű állkapcsú halak és a jóval későbbi, teljes mértékben nyelvharapóként táplálkozó csoportok, például a Bobasatrania között.
Gyors evolúciós robbanás az ősi halaknál
A Platysomus parvulus egy kihalási krízis után jelent meg, az úgynevezett vég-devon kihalást követően, amely sok élőlényt kipusztított. Ekkor a halak új testformákat és táplálkozási módokat kezdtek kifejleszteni. Meglepő módon a nyelvharapás többször is megjelent a halak evolúciójában, és ma is számos fajnál megfigyelhető – például a pisztrángnál vagy a csontos halnál (bonefish). Ezek a ravasz megoldások lehetővé tették, hogy a halak még többféle zsákmányt ejtsenek el, így jobban alkalmazkodtak a változó környezethez. A felfedezés rámutat arra, milyen viharos gyorsasággal újultak meg az ősi halak a túlélés érdekében, és hogyan vezetett mindez a mai halfélék sikeréhez.
