Ígéretes kezdet
A 2000-es években a zenei ajánlórendszerek között úttörőként jelent meg a Pandora, amely mesterséges intelligenciával próbált segíteni az eligazodásban. A rendszer felismerhető, mérhető jellemzők alapján bontotta le a dalokat: ilyen volt például az énekes neme, a gitár torzításának foka vagy a háttérvokálok típusa. A cél egyértelmű volt: átvágni magunkat a zenei káoszon, és pontosabb, személyre szabott ajánlásokat adni.
Kiábrándító valóság
Azonban ez az algoritmusalapú ajánlás nem adta vissza a felfedezés élményét, amit korábban a boltok és az emberek adtak. A mesterséges intelligencia által kínált zenei válogatások gyakran felszínesek, sablonosak, elveszik a személyesség és a meglepetés varázsát. Az algoritmus végül nemhogy segített volna, inkább hasonló, unalmas zenékkel árasztott el mindenkit – és végső soron elrontotta a zenehallgatás igazi élményét.
