A vírusok mesteri hatékonysága
Külön figyelmet érdemel, hogy a vírusok a biológiai hatékonyság valódi mesterei: mindössze néhány génből állnak, mégis képesek teljesen meghódítani a megtámadott sejteket. A veszettségvírus például csak öt különböző fehérjét tud előállítani, szemben egy emberi sejt mintegy 20 000 fehérjéjével. Ennek ellenére a vírusok úgy manipulálják a sejten belüli folyamatokat, hogy gátolják a szervezet védekező mechanizmusait, átprogramozzák a fehérjetermelést, vagy szétrombolják a sejtek belső üzenetküldő hálózatát.
Az átalakuló fehérje titka
A Monash Egyetem és a Melbourne-i Egyetem kutatói felfedezték, hogy a veszettségvírus egyik kulcsfontosságú fehérjéje, a P-fehérje képes alakot változtatni, valamint kötődni az RNS-hez. Ez a rugalmasság magyarázhatja, hogy ennyire sokoldalú szerepet tud betölteni a vírus életciklusában. Az RNS köztudottan kulcsfontosságú a sejtek működésében: részt vesz a genetikai információk továbbításában, az immunválaszban és az élet alapegységeinek felépítésében. Amikor a P-fehérje hozzákapcsolódik az RNS-hez, képes a sejt „folyadékszerű” belső tereiben mozogni, és ott átvenni a kulcsfontosságú folyamatok feletti irányítást.
Az emberi sejt átvételének folyamata
A kutatók kimutatták, hogy a P-fehérje átalakuló képessége lehetővé teszi, hogy különféle helyeken, különböző „fázisokban” is működni tudjon a sejtmagban és a sejt többi részében. Ezáltal képes lokalizálódni például a sejtmagvacska területére, illetve hozzákötődni a sejt vázelemeihez (mikrotubulusok), valódi vírusgyárrá alakítva a fertőzött sejtet. Külön figyelmet érdemel, hogy ez a taktika nemcsak a veszettségvírusnál, hanem a Nipah- vagy az Ebola-vírusnál is hasonló mechanizmusként szolgálhat.
Új szemlélet a vírusfehérjék működéséről
A felfedezés megkérdőjelezi azt a korábbi, egyszerű elképzelést, hogy a vírusok sokoldalúsága csak abból ered, hogy fehérjéik „modulokból” épülnek fel, amelyek mindegyike valamilyen specifikus funkciót tölt be. Meglepő módon még a rövidebb, látszólag egyszerűbb fehérjeváltozatok is képesek új tulajdonságokat szerezni, például az RNS-hez való kötődés révén. A kutatás rávilágított arra, hogy a fehérje térbeli szerkezete, az egyes „modulok” egymáshoz viszonyított elhelyezkedése és kölcsönhatása még fontosabb szerepet játszik a vírusok alkalmazkodásában, mint azt eddig gondolták.
Jövőbeli gyógyszerek és vakcinák nyomában
A felfedezés új lehetőségeket nyithat a jövő oltásainak és vírusellenes gyógyszereinek kifejlesztésében, hiszen ha sikerül megakadályozni e fehérjék átalakulását vagy az RNS-hez való kötődését, azzal megelőzhető lehet a fertőzések terjedése. A vizsgálatban részt vett az ausztrál szinkrotron-kutatóközpont mellett a CSIRO, a Doherty Intézet, a Disease Preparedness Központ és több vezető ausztrál intézet is.
A fentiek tükrében e felfedezés jelentős lépés lehet afelé, hogy hatékonyabb eszközökkel vegyük fel a harcot a veszettség és további halálos vírusok ellen.
