Hiány veszélyezteti a hadiipart
Volfrám nélkül ma már elképzelhetetlen a modern haditechnika. Az elemek közül ennek a fémnek a legmagasabb az olvadáspontja (3 422 °C) és forráspontja (5 930 °C), továbbá nagyobb a sűrűsége, mint az ólomé. A Tomahawk rakéták és más, repeszgránátokban használt eszközök volfrámpelleteket szórnak szét, így nem véletlen, hogy minden mértékadó jelentés a volfrámot stratégiai hadipari erőforrásként tartja számon. 2025-ben Kína elégítette ki a világ volfrámigényének több mint 78%-át (kb. 94 000 tonna), ám az exportkorlátozások bevezetése óta ugrásszerűen nőtt az ár, a hiány pedig globális méreteket öltött. Az amerikai importköltségek 2018 óta folyamatosan emelkedtek, és bár idén átmeneti árcsökkenés volt, a kínálat továbbra is szűk.
Felpörgő kormányzati fellépés
A volfrám és más fémek hiánya már 2026 elején reakcióra késztette a Pentagon vezetőit, akik több mint 1500 hadiipari partnercéghez és egyetemi intézményhez fordultak sürgető kérésükkel: növelni kell a hazai fémkitermelést. Nem sokkal később az USA és Izrael együttes katonai csapást mért Iránra, amely újabb volfrámigényű rakétaesővel járult hozzá a készletek apadásához. Az amerikai hadsereg négy hét alatt kilencszer annyi lőszert használt el, mint amennyit egy év alatt szokott, miközben a Precision Strike Missile rakétákból is jelentős mennyiséget lőttek ki, amelyek egyszerre akár több mint 180 000 volfrámpelletet szórnak szét. Az NBC News szerint a készletek gyorsan fogynak, iparági vezetők ezért aggódnak a jövőbeli ellátás miatt.
Földben rejlő lehetőségek
Nemcsak Kínában, hanem az Egyesült Államok nyugati részén is jelentős volfrámkészleteket tartanak nyilván. Az American Tungsten vezérigazgatója szerint az idahói bányájuk 2027-től már működhet, és középtávon az Egyesült Államok szükségletének akár 8%-át is fedezheti. Az ottani volfrám-trioxid- és ezüstkészletek mennyisége jóval az átlagosnál nagyobb, a bányaművelés ráadásul a víztestek fölött haladva csökkenti a környezeti kockázatokat. Ugyan maga a volfrám nem mérgező, a bányászati melléktermékekben (pl. arzén, réz, cink, ólom) komoly veszély rejlik, de a helyi kitermelésnél erre is figyelnek.
Állami támogatás és ipari alkalmazkodás
Az amerikai kormány – felismerve a kritikus függőséget – több milliárd forinttal támogatja a hazai fejlesztéseket. A texasi MELT Technologies 2,1 milliárd forintnál is több támogatást kapott volfrám-karbid előállítására, ugyanakkor Nevada államban a Guardian Metal Resources csak tanulmányt készít 2,3 milliárd forintos állami hozzájárulásból. Nemcsak a hadiipar, hanem az építő- és energiaipar is kénytelen alternatívát keresni: a fúrószár-gyártók például próbálnak alumínium-oxidot használni, ám ennek kopásállósága messze elmarad a volfrámétól. Nemcsak Amerika, hanem Európa is érintett – a kanadai székhelyű Almonty Industries már át is helyezte központját az Egyesült Államokba.
A jövő: atomfúziótól a piaci védelemig
A volfrám nemcsak lőszerekben és ipari szerszámokban, hanem a legmodernebb kutatásokban is kulcsszerepet játszik. Francia és amerikai kutatók 2024-ben sikeresen vonták be volfrámmal a tokamak típusú fúziós reaktorokat, így hat percen át egyben tartották az 50 millió Celsius-fokos plazmát. Ugyanakkor a volfrám megmunkálása, kezelése igazi kihívás: ahogy egy szakértő mondja, ez olyan, mintha valaki a saját kiscicáját próbálná megsimogatni, aztán szembekerülne egy vad oroszlánnal. Az amerikai cégek attól tartanak, ha Kína ismét elárasztja a világpiacot volfrámmal, hiába a befektetések, a hazai kitermelés hamar újra veszteségessé válhat. Egyre többen várnak tehát védőintézkedéseket a kormányzattól, hiszen az ország szuverenitása, technológiai fejlődése és biztonsága is ezen múlhat.
