Az összefogás fontossága
Emlékezetes, hogy a világ egyik legsúlyosabb Ebola-járványa 2014-ben tört ki Nyugat-Afrikában. Akkor Libériában, Sierra Leonéban és Guineában az egészségügy teljesen túlterhelt lett, a betegek egy részét már nem tudták fogadni a kórházak, és sok várandós nő sem mert odamenni a szülészetre a vírus miatt. Az esetszám végül 28 000-re emelkedett, a halálos áldozatok száma elérte a 11 000-et.
Akkor az Egyesült Államok irányításával az egész nemzetközi közösség orvosokat, védőfelszerelést, mobil laborokat küldött, sőt a helyi vezetőkkel is szoros együttműködés alakult ki. Enélkül nem lehetett volna megfékezni a járványt. Hasonlóképpen, 2018-ban a kelet-kongói konfliktusövezetben tört ki Ebola-járvány, amelynek megfékezéséhez két év kellett, és 2300-an haltak meg.
Még nehezebb terepen
A helyzet most több szempontból is rosszabb: a vírus hónapokon át rejtve terjedt, mielőtt május végén hivatalosan is azonosították volna, és jelenleg nincs jóváhagyott oltás vagy gyógyszer az Ebola ezen változatára. Ráadásul az Egyesült Államok visszavett korábbi vezető szerepéből, drasztikusan csökkentette a CDC és az USAID létszámát, valamint kilépett a WHO-ból is. Az ezzel járó késlekedés több ezer életet is veszélybe sodorhat.
A terjedés fő okai
Az eddigi két legnagyobb járvány elsősorban urbánus és háborús övezetekben terjedt el ilyen gyorsan. A mostani fertőzési hullám epicentruma a kongói Ituri tartomány, amely önmagában is 3,4 millió menekültnek ad otthont, és katonai ellenőrzés alatt áll. A szomszédos Kampala, Uganda fővárosa is érintett, így nő annak veszélye, hogy a vírus most is nagyvárosi központokban szabadul el.
Az infrastruktúra hiánya
A kelet-kongói helyzet még az előző évekhez képest is romlott. Az ország több részét már most is több mint 100 fegyveres csoport uralja, köztük az M23 lázadó csoport Goma városát is elfoglalta, a város repülőtere pedig 2025 januárja óta nem fogad humanitárius segélyszállítmányokat. Az egészségügyi dolgozókkal szembeni bizalmatlanság óriási: többször történt támadás, sőt Ebola-klinikák sátrait is felgyújtották. Az elmenekült helyiek közül csak Ituriban közel egymillióan tartózkodnak, ez is a vírus további terjedését segítheti.
A támogatás elapadása
A meglepetések sora itt nem áll meg: a nemzetközi segélyszervezetek felfüggesztették vagy csökkentették a térségben végzett munkájukat, elsősorban az USAID kivonulása miatt. 2024-ben az ügynökség még 545 millió dollárt (ez közel 195 milliárd forintnak felel meg) juttatott a Kongói Demokratikus Köztársaságnak, idén viszont már csak 84 millió dollár (32 milliárd forint) jutott. Az amerikai visszavonulást több fejlett ország is követte, idén világszerte csökkentek a humanitárius támogatások, miközben a katonai költségvetés növekedett.
Mi kell a járvány megfékezéséhez?
Az Ebola feltartóztatásához most gyors és határozott globális fellépésre van szükség. Ez magában foglalja több százmillió dollár forrás biztosítását, speciális klinikák építését, laboratóriumi vizsgálatok biztosítását, kontaktkutatást, biztonságos temetéseket, védőeszközök eljuttatását az egészségügyi dolgozókhoz, valamint a helyi lakosok bizalmának visszaszerzését. Ha a vezető országok – élükön az Egyesült Államokkal – nem lépnek időben, végzetes lehet a késlekedés.
Az Ebola-járvány még mindig megfékezhető – de ehhez valódi nemzetközi összefogás szükséges.
