Keményebb hang, komolyabb témák
Egyúttal a sorozat új szintre emeli a problémákat: most már nem pusztán a mezőgazdaság nehézségeit mutatja be, hanem rávilágít arra is, hogyan lehetetlenítik el az állami szabályozások a brit gazdák mindennapjait. Esetünkben ez azt jelenti, hogy az új évadot áthatja a feszültség, megjelennek a pénzügyi veszteségek és a túlélésért való küzdelem motívumai – mindezt Jeremy sajátos stílusában tárja a nézők elé.
A rajongók pusztító ereje
Ugyanakkor finom éllel jelenik meg a rajongói kultúra kritikája is. A Diddly Squat farmbolt és Jeremy kocsmája, A Gazda Kutyája (The Farmer’s Dog) mára igazi zarándokhellyé váltak, állandó a tömeg és a hosszú sor. De azzal, hogy világszerte láthatóvá váltak ezek a helyek, elindultak a problémák is, amelyek megmutatják, mennyire felelőtlenek lehetnek a rajongók.
Hihetetlen lopáshullám
Az első epizódban kiderül: az üzemeltetés olyannyira megterhelő, hogy a kocsma egy ideig generátorról működik, ami brutális költségeket jelent. Ennél is nagyobb gond, hogy a vendégek lopásai rendszeressé váltak. Egy nap egy rajongó több mint 90 ezer forintnyi étolajat emelt el a konyhából, de ez még semmi: hetente átlagosan 400 korsót visznek haza a kocsmából szuvenírként.
Mi marad, ha mindenki visz valamit?
Sokan a közösségi médiában sem háborodtak fel ezen, holott a kár már súlyos. Persze, kifizették a sörüket, Jeremy pedig biztosan gazdag – de ilyen tempóban lassan semmi sem marad. Ha a rajongók nem becsülik meg azt, amit szeretnek, hosszú távon maguk alatt vágják a fát. A kérdés ezek után már csak az: meg tudjuk tanulni, hogyan vigyázzunk arra, ami értékes, vagy végignézzük, ahogyan a kedvenceink eltűnnek?
