Genetikai alkalmazkodás a burgonyához
Világátlagban az emberek körülbelül hét amilázgén-kópiát hordoznak, míg a perui Andok őslakosainál ez a szám átlagosan tíz. Ez a többlet nem csupán statisztikai kuriózum: a tudósok számításai szerint azok, akik több amilázgén-kópiát hordoztak, 1,24%-kal nagyobb eséllyel maradtak életben és szaporodtak sikeresen, mint kevesebb példánnyal rendelkező társaik. Bár elsőre nem tűnik jelentős különbségnek, a kutatást vezető Omer Gokcumen szerint ez a szám valójában rendkívüli előnyt jelentett, és minden generációban összeadódott, ami végső soron óriási hatással volt a túlélésre és a népesség növekedésére. Ezért nemcsak egyszerű emésztési könnyítésről van szó: ehhez az alkalmazkodáshoz az is társult, hogy a kevesebb amilázgént hordozó gyermekek közül arányaiban kevesebben élték túl a nehéz körülményeket, vagy kevesebb utód született.
Az amilázgén és a táplálkozási forradalom
Az Andok őslakosainál az elmúlt 12 000 év során számos olyan módosulás történt, amelyek révén képessé váltak a szélsőséges körülményekhez, például a magaslati élethez való alkalmazkodásra. A legújabb genomikai kutatások, amelyek 85 népcsoport 3 723 egyedének adatait vizsgálták, egyértelműen kimutatták, hogy a perui Andok népe, valamint az amerikai–mexikói határon élő Akimel O’odham közösség tagjai rendelkeznek a legtöbb amilázgén-kópiával. Ezeknél a csoportoknál a természetes szelekció lehetséges hatásait is vizsgálták, és bizonyítékot találtak arra, hogy az Andokban a magasabb génkópiaszám valóban az évezredeken átívelő szelekció eredménye. Az Akimel O’odham esetében szintén hasonló géntöbbletet tapasztaltak, de náluk kisebb a mintaszám, így nincs teljes bizonyosság.
Mire jó a több amilázgén?
Nem teljesen világos, hogy pontosan miben rejlik a sok génkópia előnye, de a szakértők szerint feltételezhető, hogy a bélflóra, a tápanyaghasznosítás és az immunrendszer működésében is szerepet játszik. Például aki több amilázgént hordoz, valószínűleg több kalóriát tud kinyerni a főtt burgonyából is. A kutatók jelenleg azon dolgoznak, hogy ezt pontosabban is feltárják. Szakmai vélemények szerint a hasonló génstruktúra-változások általában a táplálkozáshoz, a kultúrához és az evolúcióhoz való alkalmazkodás koktélját mutatják – talán nem ez az egyetlen ilyen eset, de jelenleg kétségkívül az egyik legjobb példánk arra, hogy az emésztés és a kultúra miként hat vissza génjeink alakulására.
