Végzetes tempó, elavult felügyelet
Külön figyelmet érdemel, hogy az új technológiai környezetben már nem a fejlesztés sebessége a szűk keresztmetszet, hanem az, hogy mennyire pontosan választjuk ki, mire érdemes időt és pénzt áldozni. A régi szervezeti keretek – amelyek ritka, lassan haladó projektekkel számolnak – ebben a közegben könnyen elavulttá válnak. Szinte automatikussá vált, hogy ami egyszer elindult, az a mentorálás vagy bizonyítékok hiányában is folytatódik, akkor is, ha egyáltalán nem lenne indokolt.
Az ötletgyilkos motor bevezetése
Az egyik leghatékonyabb módszer a „kill engine” filozófia bevezetése, vagyis egy olyan szervezeti mechanizmusé, amely az eredeti értékígéretek teljesülésétől teszi függővé a folytatást. Minden kezdeményezést előre lefektetett, mérhető célok és leállítási kritériumok alapján kell vizsgálni, akár havonta újraértékelve, és kifejezetten pozitív visszajelzésként kell kezelni, ha egy ötletet időben leállítanak. Ez ellentmond a mélyen gyökerező reflexnek, hogy ami elindult, az maradjon is, kivéve, ha valami nagy baj történik.
Fegyelem vagy felesleges költekezés
A tudatos leállítási rendszer hozadéka gyorsan érzékelhető: a csapatok végre világosan megfogalmazzák feltételezéseiket, mert tudják, hogy azok folyamatos vizsgálat alatt állnak; a vezetők pedig nyugodtabban vetnek véget azoknak a fejlesztéseknek, amelyek ténylegesen nem haladnak előre. Így jelentősen csökkenthető az a folyamatos pénz- és figyelemelvonás, amely a félbehagyott vagy értelmetlen projektek miatt keletkezik.
Az MI-robbanás élesíti a tétet
Az MI és az automatizált rendszerek elterjedése tovább növeli az ötletdömpinget, ez pedig minden eddiginél fontosabbá teszi a tudatos szűrést. A jól teljesítő szervezetek nem azok lesznek, akik mindent megépítenek, hanem azok, akik bátran le merik állítani az értelmetlen projekteket. Ma már nemcsak a gyorsaság számít, hanem az, hogy elég bátor vagy-e időben kidobni a rossz ötleteket. Emiatt a „rossz ötletek megölése” mára versenyelőnyt jelent.
