Ismerős hangulat, kevesebb újdonság
A Rhythm Heaven Groove alapszerkezete nem változott. Az egyjátékos mód során egyre bonyolultabb zenés minijátékokon kell végigmenni, amelyek egy nagy Remix-pályában csúcsosodnak ki. Minden feladványban az a feladat, hogy a zenei ritmust követve, hang- és vizuális jelzésekre megfelelően nyomkodjuk a gombokat. A szintek általában két-háromféle ritmusképleten alapulnak, ezeket kevergeti a játék, és gyakran szándékosan próbálja megzavarni a játékost vicces animációkkal vagy váratlan tempóváltásokkal.
Kellő bolondság vagy fáradt poénok?
Az új rész jórészt középúton jár a hülyéskedés terén. A minijátékok egy része visszafogottabb: például zöldségeket kell ritmusra elkapni, autók gyorsítanak-lassítanak, vagy békák ugrálnak vízililiomokon. Ezek könnyen érthetőek, de ritkán nevetjük szét magunkat rajtuk. Ugyanakkor akad néhány igazán elborult ötlet: egy szinten például robotok között kell pacsizni, miközben izomkolosszus építőmunkások stockfotói villannak fel – ilyen pillanatokban érezhető, hogy a Rhythm Heaven világa mitől egyedi.
Kreativitás, de csak jelzésértékkel
A fejlesztők igyekeztek csavarni az ismerős formulán: van például minijáték, ahol kutyaként frizbit kapunk el a hetedik ütemre, így a korong a nyolcadikra érkezik meg. Egy másikban két figurát kell egy időben irányítani, ahogy ablaktörlők fölött ugrálnak. Ezek az apró újdonságok frissítik az élményt – de már látszik, hogy a sorozat elérte a saját lehetőségeinek határait. Felmerül a kérdés: hogyan lehet ezt a formulát izgalmasan újraértelmezni évtizedeken át?
Az utódok túlnövik az eredetit
Közben több független fejlesztő is sikeresen tette magáévá a ritmusjáték műfaját. Olyan címek, mint a Melatonin vagy a Trombita bajnok (Trombone Champ) továbbgondolták a Rhythm Heaven alapötletét: álomszerű minijátékokat, ütős narratív elemeket és jópofa háromperces történeteket kínálnak, vagy éppen hétütemű ritmusokra építő, mélyen rétegezett játékmenetet, ahogy a Ritmusdoktor (Rhythm Doctor) példája is mutatja. Mindezek mellett a Groove inkább a nosztalgikus ismétlésekben talál örömet, mintsem a formabontó újításban.
Kísérletezés, de csak részben
Az újítások zöme a Beatspell nevű minijátékban tűnik fel: itt egy RPG-alapú dungeon crawlerben varázsolhatunk összetett gombkombinációkkal, a ritmusra időzítve. Egy egyszerű tűzlabdához elég gyorsan megnyomni a B-t és az A-t, de a komolyabb varázslatok összetettebb ritmuspályákat igényelnek. Aki vágyna egy valódi ritmus-roguelike élményre, annak inkább ízelítőt ad, mintsem kiteljesítené az ötletet.
Mókás, de felszínes party-módok
A multiplayer szekció tíz versengő és együttműködő játékkal csábít, mindegyik három variációval. Szellemes ötletekből nincs hiány, akad például négyfős RPG-paródia teniszütős szörnyelhárítással, vagy egy vicces tortavacsora, ahol a játékosoknak tökéletes időzítéssel kell elkapni a desszertet – a félreütésekből a legnagyobb nevetés születik. Bár ezek a minijátékok ritkán tudnak lekötni hosszabb időre: a legtöbb vázlat marad, rövid poénokkal.
Bónusz extrák és gyűjtögetnivalók
A Groove tele van kiegészítőkkel: magas pontszámra hajtó minijátékokat, dobgépes próbatermeket és kreatív beatpad-szekciót is kapunk, ahol saját zenét keverhetünk. Emellett számos képregényt, rövid sztorit lehet gyűjteni, amelyek növelik a százszázalékos végigjátszás kihívását. Ezek közül azonban sok csupán poénos zajkeltő, semmi több.
Összegzés – Biztos kézzel, új hang nélkül
Több mint tíz év szünet után a Rhythm Heaven Groove inkább visszahozza a régi iramot, mintsem forradalmasítaná a műfajt. A jól bejáratott őrületből, ritmusra tapsolásból a Nintendo új generációja is kiveheti a részét. Ám a sorozat nélkülözi azt a már-már földönkívüli bájt, ami miatt régen mindenki felfigyelt rá. Ha a Rhythm Heaven továbbra is a zenés minijátékok trónján akar ülni, ideje lenne egy friss remixszel vagy forradalmasító új dallal.
