Sérült Mikulás, álmos kisváros
Egészen pontosan ugyanazzal indítunk, mint eredetileg: a kis Billy Chapman végignézi, ahogy a Mikulás hidegvérrel megöli a szüleit. Ennek következtében húsz évvel később Billyből egy hajléktalan vándor lesz, akit egy mély, gonosz hang (Mark Acheson) tart irányítása alatt: Öld meg a rosszakat, különben a jók is meghalnak. Mikulásnak öltözve követi a hang parancsát, majd a Hackett nevű, kiürült wisconsini kisvárosban köt ki. Itt ismerkedik meg a sarki karácsonyi boltban dolgozó Pammel (Ruby Modine), ahol végül állást is szerez raktárosként.
Hallmark-horror, ami elveszik saját ötleteiben
A film igazán csak akkor működik, ha a Hallmark-hangulatba merül: az elcsépelt kisvárosi ismerkedést olykor villámgyors gyilkosságok törik meg. A gond csak az, hogy a film sosem tudja eldönteni, mi is akar lenni – romantikus karácsonyi mese, ahol a főhős rátalál a szeretetre, vagy vígjáték, ahol valaki a Mikulás lányával randevúzik. Minden klisébe belekóstol, de egyikbe sem harap igazán. Összevissza dobál bele felesleges mellékszálakat: véres adventi naptár, lélekcsere a Gyerekjáték (Child’s Play) mintájára, meg egy helyi sorozatgyilkos, a Snatcher – hogy csak néhány példát említsünk. A cselekmény túlbonyolított, Billyt mindenáron antihőssé akarják faragni. Ha nincs elég bizonyíték az áldozatok bűnösségére, Nelson utólag ír hozzájuk hátborzongató háttértörténetet – a szomszéd bácsiból feleséggyilkos, a zsugori lakóból fehér nacionalista lesz. Így sikerül az eredeti 82 perces játékidőt 95-re nyújtani, ami így is fájóan hosszúnak érződik.
Következetlenség és vértelen vérontás
Billy szerepében Rohan Campbell hozza a szokásos kívülállót – most a Halloween vége (Halloween Ends) Michael Myersét cseréli le egy leharcolt Eddie Brockra. Kicsit talán érződik is rajta némi emberi vonás, amikor flörtöl Pam karakterével, de a történet központi nézőpontja még mindig a gyilkosé, emiatt a feszültség szinte teljesen hiányzik. Van ugyan némi fröccsenő vér, de igazi véres kaszabolás alig: Billy baltája legtöbbször akkor ér célba, amikor épp elfordul a kamera, mintha egy 18-as karika nélküli reklámverzióra lőnék az egészet. Miért néznénk akkor egy ilyen filmet? Az áldozatok gonoszságát pedig a késői jelenetekben mindenáron túlmagyarázzák – van itt neonáci karakter, sőt gyilkos nő is. Az utolsó nagy leleplezés is csak egy összevágott villanás, ahelyett, hogy valódi tartalmat adna.
Nem találja magát – se horror, se paródia
Elméletben több eredeti ötlet is rejtőzik ebben a feldolgozásban, de egyikbe sem áll bele teljes szívvel – miközben olyan, mintha Nelson folyamatosan a stúdiói jegyzeteket pipálná ki. Időnként A mérgező bosszúálló (The Toxic Avenger) idei, nihilista szatíráját próbálná utánozni, de az a lendület, humor és nézőpont itt teljesen hiányzik. Így aztán a Néma éj, véres éj (Silent Night, Deadly Night) legjobb változata továbbra is a Mesék a kriptából (Tales from the Crypt) „És végig a házon át” (And All Through the House) szegmense marad, ahol egy femme fatale bűnös karácsonyi terveit egy Mikulásnak öltözött elmebeteg kuszálja össze. Ott minden megvan, ami ebből a túlcsicsázott remake-ből hiányzik: feszültség, csillogás, letisztultság. Az új Néma éj, véres éj a két ünnep közti unalmas üresjárat: a nagy várakozást csak értelmetlen csalódás követi.
Rendező: Mike P. Nelson
Forgatókönyvíró: Mike P. Nelson
Szereplők: Rohan Campbell, Ruby Modine, David Lawrence Brown, David Tomlinson, Mark Acheson
Bemutató: 2025. december 12.
