A NASA X-59-e áttörte a hangkorlátot – közeleg a csendes szuperszonikus korszak?

A NASA és a Lockheed Martin közösen fejlesztett X-59-es repülőgépe először lépte át a hangsebesség határát, elérve a Mach 1,1-es sebességet. Az első sikeres próbarepülést Jim “Clue” Less tesztpilóta hajtotta végre Kaliforniában, az Edwards Légitámaszpontról indulva és oda tért vissza, összesen 81 perc alatt. A repülő 1 147 km/h-val száguldott, 13 200 méter magasan.

Új fejezet a szuperszonikus repülésben

A hangsebesség átlépését először 1947-ben Charles “Chuck” Yeager hajtotta végre a Bell X-1 repülőgéppel, amikor a Mojave-sivatag felett Mach 1,06 sebességet ért el. Bár ez új távlatokat nyitott a légi közlekedésben, a nagy erejű hangrobbanás – amelynek hangereje akár 110 decibel fölé emelkedhet, meghaladva az emberi fájdalomküszöböt – komoly problémákat okozott. A robbanások többször is károkat okoztak épületekben, üvegeket törtek be, ezért az Egyesült Államokban betiltották a szuperszonikus repülést lakott területek fölött.

Mérnöki megoldások és jövőbeli tervek

Az X-59 forradalmi megoldása az extra hosszú, vékony orrban rejlik, amely a hangrobbanásból fakadó lökéshullámokat halkabb „pukkanássá” tompítja. Így lehetővé válhat, hogy a jövő szuperszonikus repülőgépei ne csak óceánok felett, hanem sűrűn lakott területeken, például Los Angeles és New York között is közlekedjenek, három órán belüli útidővel. Ezt követően további tesztrepüléseket terveznek, amelyeken már az X-59 tényleges zajcsökkentő képességeit is igazolni lehet.

Több mint polgári repülés

A technológia fejlesztése nemcsak a kereskedelmi légi közlekedés szempontjából izgalmas: a csendes szuperszonikus repülés komoly előnyt jelenthet katonai műveleteknél is, hiszen a titkos küldetések még nehezebben lesznek észlelhetők. A NASA a közeljövőben már „küldetési körülmények” között is tesztelni kívánja a gépet: ekkor az X-59 várhatóan Mach 1,4-es sebességet ér el, akár 17 000 méteres magasságban. A fejlemények minden várakozást felülmúltak; a repüléstörténelem új korszaka indulhat.

2026, adrienne, www.livescience.com alapján