Polarizáció és nézeteltérés – Nem ugyanaz!
Kínai és kanadai kutatók matematikai hálózati modellt alkottak, amelyben elkülönítik a polarizációt és az úgynevezett összekapcsolt nézeteltérést. A polarizáció csak azt mutatja, hányan vannak ellentétes véleményen (például fele-fele arányban). Az összekapcsolt nézeteltérés viszont azt jelenti, mekkora a feszültség ott, ahol különböző véleményű emberek kapcsolódnak egymáshoz a társadalmi hálóban.
A modellben egy pszichológiai tényezőt, az önbizalom hatását is figyelembe vették: az emberek hajlamosak ragaszkodni a saját véleményükhez, nem engednek a társadalmi nyomásnak. Ha ez az önbizalom magas, elkerülhetetlen a polarizáció, de pusztán a polarizáció jelenléte még nem okoz súlyos társadalmi súrlódást.
A kulcs: a társadalmi háló szerkezete
A kutatók kimutatták, hogy a konfliktus nem ott a legerősebb, ahol a legtöbb ellentétes vélemény van, hanem a véleményklaszterek határain. Főként azoknál a hálózati szerkezeti mintáknál nő a feszültség, ahol erős kapcsolatok vannak az ellentétes nézetű csoportok között – például ha sok központi szereplő (csomópont) köt össze eltérő véleményeket.
A klasszikus megoldások helyett, amelyek a vélemények átalakítását erőltetik, a kutatók inkább a társadalmi háló átrendezését javasolják. Például csökkenteni kellene a kulcsszereplők hatását, így a különböző vélemények békésebben élhetnek egymás mellett – kevesebb feszültséggel, kompromisszumkényszer nélkül.
