Furcsa egyezés a kőzetek között
Az aszteroida-kutatás során a tudósok több kategóriát alkalmaznak, amelyek aszteroidákat jellemzőik szerint csoportosítják. Bár két teljesen eltérő összetételű aszteroidacsoport létezik – az egyik fémekben gazdag (M-típusú), a másik szilikátokból és egyéb anyagokból áll (K-típusú) –, mégis mindkettő felületén azonos, különös porréteg található: ez a troilit, amely vas és kén vegyülete, s rendkívül ritkán fordul elő az űrben. Nem elhanyagolható, hogy ez az anyag mintegy ujjlenyomatként köti össze a két, látszólag független eredetű sziklatípust.
Az aszteroidák fázisai és felületi rejtélyei
Az aszteroidákat eddig elsősorban aszerint osztályozták, hogy milyen hullámhosszúságú fényt, vagyis milyen spektrumot vernek vissza – ez utalhat a felszínen található szilikátok, fémek vagy éppen szén jelenlétére. Azonban a felszíni anyag spektruma nem minden esetben mutatja meg a valódi összetételt, mivel a regolit (por, kavics, szikladarabok) szemcsemérete, az égitest alakja és az űrben elfoglalt helyzete mind befolyásolhatják a megfigyeléseket.
Az aszteroidák, akárcsak a Hold, különböző fázisokon mennek keresztül, attól függően, milyen szögben éri őket a Nap fénye. A “fázisszög” a Nap, az aszteroida és a Föld közötti szöget jelenti, s ez jelentősen módosíthatja azt, hogy mit látunk a felszínből.
Új módszerek: polarizáció a kőzetek titkainak megfejtésére
Az anyagok feltérképezésére eddig főként a spektroszkópiát használták, de Joe Masiero, a Caltech kutatója más módszerhez nyúlt: a fény polarizációját vizsgálta, főként a közeli infravörös tartományban. A polarizáció, vagyis a fényhullámok rezgésirányának vizsgálata, új információkat ad a felszín ásványairól, amelyeket pusztán a fényerő vagy színtartomány alapján nem lehet kimutatni. Ahogy a különböző ásványok színe is eltérő lehet, úgy a polarizációra is másként reagálnak.
A polarizáció érzékenyen jelzi, mennyit és hogyan változik a visszavert fény a fázisszög hatására. Ez lehetőséget ad arra, hogy olyan ásványokat is kimutassanak, amelyek a hagyományos színspektrum-elemzéssel optikailag „láthatatlanok”.
Palomarban minden összeáll
Masiero és csapata a kaliforniai Palomar Obszervatórium WIRC+Pol műszerére támaszkodott. Ez a csúcstechnológiájú távcső a világ egyik legfejlettebb infravörös polariméterét használja, amelynek segítségével mélyebb adatokat tudtak gyűjteni, mint bármely más elérhető eszközzel. Az együttműködés és a műszerfejlesztés révén olyan adatokat kaptak, amelyek döntően járultak hozzá az aszteroidák felszínének feltárásához.
Az eredet kérdése
Az új elemzések alapján mind az M-, mind a K-típusú aszteroidák felületét ugyanaz a troilitból álló porréteg borítja. Ebből arra következtethetünk, hogy ezek a különbözőnek tűnő objektumok ugyanannak az ősi, nagyobb égitestnek a darabjaiból származhatnak, amikor az az idők során széthullott. A különböző rétegek – ahogyan Földünkön a mag, a köpeny és a kéreg – eltérő anyageloszlást okozhattak a keletkező aszteroidákban.
A troilitpor vagy az eredeti objektum felszínén volt jelen bőségesen már a széthullás előtt, vagy a törmelék felhője boríthatta be az újonnan létrejövő sziklatesteket – ennek pontos eredete még ismeretlen. Az azonban biztos, hogy az aszteroidákban ma is ott van ennek a kaotikus korszaknak a nyoma, és ezek vizsgálatával olyan mértékben tárhatjuk fel Naprendszerünk múltját, ahogyan a Föld belsejébe sosem juthatnánk el.
