Elmulasztott célok, politikai akadályok
A 2015-ös párizsi klímaegyezmény adta meg azt az iránytűt, amely szerint minden országnak 2 Celsius-fok alatt, de lehetőség szerint 1,5 foknál alacsonyabban kellene tartania a bolygó felmelegedését. Mára világossá vált, hogy a kormányok vállalásai és tényleges intézkedései messze elmaradnak a szükségestől, ráadásul az Egyesült Államok előbb 2020-ban, majd 2026-ban is kilépett az egyezményből – egyedüliként az alapító 195 tagállam közül. A legfőbb politikai konfliktus továbbra is a fosszilis energiaforrások kérdése: a párizsi megállapodás kompromisszumként eredetileg meg sem említette az olajat, gázt, szenet, hogy ne veszítse el a gazdag kőolajállamok támogatását. Holott tudható, hogy a kibocsátások háromnegyedéért a fosszilis energiahordozók elégetése felelős.
Új lendület: törekvés a fosszilisektől való elszakadásra
Csak 2023-ban született először hivatalos felhívás az átállásra a fosszilis energiahordozókról, ám a 2025-ös klímacsúcson sem sikerült ütemtervet elfogadni a teljes kivezetésére. Ezt követően közel 50 ország hozott létre egy koalíciót a fosszilis energiahordozókról való leválás érdekében: április végén Kolumbiában új nemzetközi konferenciát tartanak a témában, hogy egy „fosszilis egyezményt” kidolgozva felgyorsítsák a világ átállását a megújuló energiákra.
Mennyire melegedhet még tovább a Föld?
Jelenleg a bolygó átlaghőmérséklete nagyjából 1,4 fokkal haladja meg az 1800-as évek végi szintet. A 2024-es év volt az első, amikor a naptári év átlaga meghaladta az 1,5 fokot. A modellek szerint legkésőbb 10 éven belül, de valószínűleg 5 éven belül tartósan átlépjük ezt a határt – és innentől minden újabb öt évnyi változatlan kibocsátás további 0,1 fokkal növeli a csúcsmelegedést. Még ha holnap lenulláznánk is a kibocsátásokat, a felmelegedés nem állna meg azonnal, csak lassulna.
Kritikus fordulópontok, vészjósló jövő
Több ökológiai rendszer már most is a túlterhelés határán van. Például a trópusi korallzátonyok fennmaradási esélyei 1,7 fokos melegedés felett szinte teljesen eltűnnek, a Nagy-korallzátony szinte biztosan nem éli túl. A Golf-áramlat összeomlása is valós lehetőség, ami egész régiók klímáját tenné kiszámíthatatlanná. Az éghajlati rendszer visszacsatolásai – például a mocsarakból felszabaduló metán – gyorsíthatják a felmelegedést.
Marad esély 2 fok alatt tartani a felmelegedést?
Papíron ha az összes ország minden korábbi vállalását betartaná, 1,8 foknál tetőzne a melegedés. A valós, hatályos politikák alapján viszont sokkal reálisabb a 2,6 fokos forgatókönyv. Visszafordítani csakis úgy lehetne, ha a fosszilis energiahordozókat minél gyorsabban kivonjuk a mindennapi energiaellátásból, és helyettük nap- és szélenergiára térünk át. Bár a megújulók terjedése gyors, ez egyelőre csak a növekvő energiaigényt elégíti ki – a meglévő szén-, olaj- és gázerőműveket nem iktatja ki.
A klímaháború: önérdek a megújulók mögött
Nincs szükség altruizmusra ahhoz, hogy az országok a megújulók mellett döntsenek: a kőolajfüggőség csökkentése, az árváltozások elkerülése, az ellátásbiztonság növelése és a légszennyezésből származó egészségügyi költségek mind az alternatív energia mellett szólnak. Putyin ukrajnai háborúja vagy az Iránnal kapcsolatos konfliktusok csak ráerősítenek arra, hogy mind stratégiailag, mind pénzügyileg megkerülhetetlen a zöld átállás.
Mi lesz, ha túllépjük az 1,5 vagy 2 fokot?
Minél magasabbra megy a hőmérséklet, annál több szén-dioxidot kell kivonnunk a légkörből, hogy hűteni tudjuk a bolygót. A jelenlegi erdőtelepítési programok évente 2 milliárd tonna szén-dioxidot nyelnek el, de minden 0,1 fokos csökkentéshez 220 milliárd tonnát kellene eltávolítani. Ez évszázados távlatban is szinte kivitelezhetetlen. Ráadásul a földhasználat átalakítása jelentős társadalmi igazságtalanságokat hozhat: például élelmiszertermelés vagy őslakos közösségek kiszorítása.
Multilaterális megoldásokra van szükség
A legnagyobb reményt még mindig a nemzetközi együttműködés jelenti: a Párizsi Egyezmény, az ENSZ klímacsúcsai (COP), vagy éppen a most induló fosszilis egyezmény. Ezek, még ha lassú és nehézkes folyamaton is vezetnek keresztül, lehetőséget adnak a kisebb, sérülékenyebb országoknak is érvényesíteni az érdekeiket. A szakértők szerint önmagában az IPCC-jelentések továbbra is nélkülözhetetlenek, még ha más szervezetek praktikusabb javaslatokat sorakoztatnak is fel.
Lesz még visszaút?
Emiatt a legfontosabb kérdés, hogy még az életünk során történik-e érdemi fordulat. A klímaváltozás hatásai már most kézzel foghatók, de ahhoz, hogy az unokáink vagy gyerekeink egy kevésbé forró világban élhessenek, most kell radikális lépéseket tenni. A mostani nyarak lesznek a leghűvösebbek az életünkben – minden következő év még melegebb lesz. Bár mi valószínűleg már nem látjuk a visszafordulást, az a kötelességünk, hogy legalább az utánunk jövő generációk számára megteremtsük az esélyt a helyreállításra.
