A végzetes éjszaka
A teszt újraindítására már egy kevésbé tapasztalt éjszakai műszak került szolgálatba, akik nem növelték meg újra a reaktor teljesítményét, pedig ez stabilizálta volna a rendszert. Ehelyett további csökkentések történtek, így a reaktor teljesítménye túlságosan leesett. Hogy visszaemeljék, szinte az összes szabályozórudat eltávolították — holott ezek éppen a láncreakció lassítására szolgálnak. Ezután gyors ingadozás következett, amit a személyzet nem tudott uralni.
Robbanás és sugárzás
Nem sokkal éjjel fél egy után a teljesítményszint százszorosra emelkedett, az irányító személyzet pedig próbálta visszafogni a reakciót az összes szabályozórúd leeresztésével. A rudak azonban beszorultak, és szinte egyszerre két hatalmas gőzrobbanás következett be. A detonációk leszakították a reaktorépület tetejét, radioaktív anyaggal borítva el a környéket. Az így keletkezett törmelékeket és tüzeket a tűzoltók és az úgynevezett “likvidátorok” próbálták megfékezni, többen közülük sugárbetegségben vesztették életüket.
A történet másik oldala: kényszerű titkolózás
A Szovjetunió igyekezett eltitkolni a történteket, de a Skandináviában, majd egész Európában mért sugárzás megnövekedése gyorsan leleplezte az eseményt. Több százezer embert kellett kitelepíteni a környező falvakból. Két dolgozó rögtön meghalt, később számos egészségügyi dolgozó és segítő szintén belehalt a sugárbetegségbe, illetve hosszú távon rák alakult ki náluk. A gyerekek körében is szokatlanul sok pajzsmirigyrákot regisztráltak – jóllehet a tudományos vizsgálatok szerint az összes daganatos megbetegedés és haláleset száma a sugárzással arányosan nem emelkedett jelentősen, de az ENSZ-jelentés is leszögezi: az egészségügyi következmények akár évtizedekkel később is megjelenhetnek.
Az örökség és tanulságok
Ma a körülbelül 2 700 négyzetkilométeres, Csernobil körüli tiltott zóna – az úgynevezett zóna – a világ egyik legsugárszennyezettebb helye. Egyben kivételes kísérleti tér, ahol a kutatók vizsgálják, mi történik a növény- és állatvilággal ilyen körülmények között.
A baleset mögött egy végzetes konstrukciós hiba húzódott: a grafit-moderátoros RBMK-típusú reaktor. Ez a felépítés – ellentétben az Egyesült Államokban és Európában alkalmazott “könnyűvizes” reaktorokkal – pozitív visszacsatolási hurkot eredményez, amelyben gőzképződéskor a reakció veszélyesen felgyorsul, nem fékeződik le. A grafittöltetű szabályozórudak tovább rontották a helyzetet, ugyanis azonnali beavatkozáskor először épp felgyorsították a láncreakciót.
Lassan javuló biztonság
Mára számos RBMK-reaktort utólagosan biztonságosabbá tettek, de a csernobili katasztrófa máig intő példa: emberi hiba, hibás tervezés és a protokoll megszegése együtt akár globális tragédiához vezethet.
