A múlt: kívülállóként kezelték a kriptopénzeket
Az elmúlt évtizedben az európai bankok tartották a távolságot a digitális eszközöktől. Sokan megpróbálták elkerülni a kriptopénzekkel járó problémákat, mint például az őrzést, a szabályozást, az alkalmasság vizsgálatát vagy a működési stabilitás kérdéseit. A kontinens országaiban hatályos, sokféle jogszabály tovább bonyolította a helyzetet. Emiatt a kriptopénzek sokáig a főbanki tevékenységen kívüli, külön kis sarkot kaptak – a legvállalkozóbb ügyfelekre hagyták, külön, kis platformokra szorítva.
MiCA: az áttörés kulcsa
A helyzetet a MiCA, azaz a Markets in Crypto-Assets Regulation változtatta meg. Ez a szabályozás ugyan nem oldotta meg minden problémát, de nagyban csökkentette a bizonytalanságot: innentől egyetlen, egységes szabályrendszer alapján kínálhatnak digitális eszközöket a különböző uniós országokban működő bankok. A korábbi, nemzeti engedélyezések káosza eltűnt, a megfelelési költségek jól kiszámítható keretek közé kerültek. Az igazi kérdés már csak az maradt: érdemes-e beilleszteni a kriptopénzeket a bankok már meglévő termékei közé?
Mégis maradtak eltérések: nem minden bank halad ugyanolyan gyorsan, de az irány egyértelmű.
Már látszik, ki lép elsőként
Az elmúlt évben több nagy európai bank is belevágott. A spanyol BBVA, a német DZ Bank és a Société Générale is elérhetővé tette a digitális eszközöket meglévő ügyfélplatformjain. Ezek az intézmények a kontinens legszabálykövetőbb szereplői, mégis ugyanarra a megoldásra jutottak: a digitális eszközöket nem külön, hanem a szokásos ellenőrzési, jelentési és pénzügyi rendszerekbe ágyazzák be. Így egyáltalán nem különbözik például egy bitcoinvásárlás egy hagyományos értékpapírügylettől.
Átrajzolja a piacot
Ez az új modell alaposan felforgatja a pénzügyi rendszer működését. A bankok több százmillió ügyfelet szolgálnak ki, akik már amúgy is rendelkeznek bankszámlával, brókerszámlával, hitelesített személyazonossággal. Azáltal, hogy a digitális eszközök bekerülnek ebbe a környezetbe, a lehetséges felhasználók száma ugrásszerűen megnő – anélkül, hogy új ügyfelek regisztrálnának új platformokra.
Az Európai Unióban a lakosság 12%-a tart digitális eszközöket, míg 2020-ban ez az arány csak 4% volt. Mindezt a MiCA és az egyre több banki szolgáltató kriptotermékei pörgetik fel. Az új szereposztásban a banknál marad az ügyfélkapcsolat: a kereskedési modell helyett a tartós, összetett pénzügyi szolgáltatásé a jövő.
Túlmutat a kriptokereskedésen
Nem egyértelmű, de lehetséges, hogy a jövőben a kereskedés mellett a fizetési rendszereket és az elszámolásokat is a tokenizált eszközök integrációja uralja majd. Számítások szerint a stabilcoinok akár 40%-ban is kiválthatják a jelenlegi digitális fizetési eszközöket. Ami most történik, már nem a bankok vagy a blokklánc kérdése lesz, hanem azé, hogy melyik bank lép elsőként, és ki tudja igazán integrálni ezeket.
Az igazi verseny az elérésért folyik
Nem a technológia, hanem a terjesztés lesz a kulcs: az nyer, aki a meglévő pénzügyi rendszeren belül, zökkenőmentesen kínál ügyfeleinek digitális eszközöket – méghozzá éles, nagytömegű szolgáltatásként, nem csak kísérletként. Több bank már fejlesztés helyett inkább felvásárlással, partnerségekkel gyorsítja fel az infrastrukturális fejlődést, ahogy ezt korábban más pénzügyi területeken láthattuk.
A lényeg: a MiCA megteremtette a lehetőséget, az európai bankok pedig most valóra váltják, hogy a digitális eszközök a pénzügyi mindennapok részévé váljanak.
