A kimúlt LFP-akkumulátor boncolása három felvonásban

Csak pár tucat töltési ciklus után kuka lett egy LFP-akkumulátor, még úgy is, hogy a csatlakozóin teljesen normális feszültség virított. A helyzet akkor borult ki igazán, amikor töltés közben a feszültség úgy felszökött 14 volt fölé, mintha csak egy rakéta nyomná – vagyis brutális belső ellenállás keletkezett. És persze ellenkező irányban is villámgyorsan esett a feszültség, ha valaki épp le akarta meríteni. Csakhogy közben a BMS Bluetooth-funkciója teljesen lehalt, vagyis az egész diagnosztika extra izgalmas lett. Amikor a doboz óvatos felvágása után ott pislákolt a Bluetooth-modul kéken villogó LED-je, akkor tényleg mindenki csak csóválta a fejét – valahol elveszett az összhang. Hadd ordítsak már bele a levegőbe, hogy összességében nem volt atomrossz a felépítés: minden szépen a helyén volt, kilógó kábelek nélkül, ami egy LFP-akkunál azért nem mindig alap.

Az igazi gond belül lapult

Az egyes cellafeszültségek tök normálisak voltak, szóval nem volt ordító egyensúlytalanság. Viszont amikor belső ellenállást mértek, egy cella gyakorlatilag 3 ohm fölött mutatott, míg a többi csak milliohmos volt – ennyi erővel egy döglött halat is beépíthettek volna helyette. Ez mindent megmagyaráz: egy vacak cella rontja el a bulit, ezért lassú a töltés, gyorsan esik a feszültség, tényleg lőttek az akkunak.

Minden új kérdést szül

Az viszont örök rejtély marad, miért adta fel a Bluetooth-kapcsolat, és hogy a BMS tényleg képes volt-e megfelelően kiegyenlíteni a cellákat – végül is hosszú távon ez is kinyírhat egy egész akkut. Hát, mondjuk így lesz egy szuper akkuból gyorsan műanyaghulladék…

2026, adrienne, hackaday.com alapján