Egy Batman a milánói metrón
A kísérlet a milánói metró utasai között zajlott. A résztvevők közül 138 ember viselkedését figyelték meg, amikor egy várandósnak tűnő nő szállt fel a szerelvényre. Első körben semmi különös nem történt: a jegyzőkönyvet vezető munkatárs egyszerűen végignézte, hányan ajánlják fel a helyüket a nőnek. Az utasok 37,66 százaléka adta át a helyét ebben a „kontroll” helyzetben.
A második körben azonban egy másik ajtón át egy Batman-jelmezbe öltözött ember is felszállt. Ekkor drámaian nőtt a segítőkészek aránya: már 67,21 százalék felkínálta az ülőhelyét, vagyis két emberből több mint egy.
Miért működik a „Batman-hatás”?
A kutatásból kiderült, hogy a váratlan események – jelen esetben a szuperhős feltűnése – kizökkentik az embereket az unalmas rutinfeladataikból, és arra ösztönzik őket, hogy odafigyeljenek a jelen pillanatra, a körülöttük lévőkre. Ráadásul azok közül, akik helyet adtak át, 44 százalékuk még csak észre sem vette, hogy Batmant látott – a szokatlan esemény így a tudattalanra is képes hatni.
A kísérlet megerősítette a mindfulness – azaz tudatos jelenlét – és a fokozott segítőkészség közötti korábbi összefüggéseket, ugyanakkor a kutatók szerint ezúttal nem volt szükség tudatos gyakorlásra: elég volt egy váratlan helyzet. Az új élmények, kiszámíthatatlan történések önmagukban is képesek előhívni az együttérző oldalt, akár úgy, hogy egy szuperhősfigura felidézi az adott kultúrában elvárt normákat vagy lovagias viselkedési mintákat.
Szuperhősök, akik tényleg segítenek
A „Batman-hatás” tehát a figyelem és jelenlét áthangolásán keresztül, valamint kulturális minták felidézésével is hozzájárulhat ahhoz, hogy egy idegennek is hajlandók legyünk segíteni. Valószínű, hogy más szuperhősjelmez is hasonló eredményt hozott volna – mindenesetre ha legközelebb egy Batmant látsz a metrón, könnyen lehet, hogy te is előzékenyebb leszel.
