Lényeges szempont, hogy nemcsak a hamis hivatkozások, hanem a stílus is lebuktatta
Feldman egyik beadványa különösen feltűnő lett, tele volt grandiózus, régies nyelvezetű utalásokkal, hosszadalmas idézettel Ray Bradbury Fahrenheit 451 című regényéből (Fahrenheit 451), és legendás metaforákkal az okiratírás szakrális múltjáról. A bíró, Katherine Polk Failla kihangsúlyozta, hogy ezek a részek annyira elütöttek Feldman korábbi, hibákkal teli, de egyszerűbb stílusától, hogy gyanút fogott: ezek valószínűleg nem emberi szerzőtől származnak.
Ekkor derült fény arra, ami addig rejtve maradt
Bár a bíró MI-használatra gyanakodott, Feldman állította, hogy ő maga írta a szóban forgó szöveget, és korábbi olvasmányélményeit is szerette volna beleszőni az anyagba. Ugyanakkor elismerte, hogy a hivatkozások ellenőrzéséhez több MI-alkalmazást – például a Paxton AI-t vagy a Google NotebookLM-et – használt, így három körben is MI-re bízta a forrásellenőrzést, nem pedig saját maga olvasta át az ítéleteket. Ez tette lehetővé, hogy hibás, nem létező hivatkozások kerüljenek az anyagba.
Ugyanekkor a bíró egyre kevésbé hitt Feldman magyarázataiban
A bíró szerint egyértelmű volt, hogy az MI kezdettől fogva belefolyt a szövegalkotásba, Feldman „személyes levél”-magyarázata pedig csak utólagos mentegetőzés, amivel az MI-használat tényét próbálta elfedni. Feldman a tárgyaláson zavaros, ellentmondásos válaszokat adott, és csak részben ismerte el, hogy MI-t is bevetett a szövegírás során, ám a Bradbury-idézettel teli rész szerinte teljesen saját munka volt. A bíró mindezt átlátszónak nevezte, és hiányolta az őszinte felelősségvállalást.
Lényeges szempont, hogy az MI önmagában nem ördögtől való, de gondoskodni kell a kontrollról
Az MI által generált hamis hivatkozások nem most jelentek meg először a bíróságok előtt: voltak már 55 ezer forintos vagy akár 18 millió forintnak megfelelő bírságok is hasonló esetekben. Feldman azzal védekezett, hogy a jogi adatbázisok előfizetése túl drága, a könyvtári nyitvatartás rövid, és családi kötelességei miatt sem jutott mindig el kutatni – ezért kényszerült MI-alapú forrásellenőrzésre.
Feldman még ekkor sem vélte arányosnak az esetleges szankciókat, szerinte elég lett volna, ha más ügyvédekkel átnézeti a beadott anyagokat, de MI-t ezután már nem alkalmazna. Ez azonban a bírót nem győzte meg, szerinte Feldman nem tanult a hibákból, és a bevezetett ellenőrzési mechanizmusok sem működtek.
Az ítélet: súlyos következmények, végleges megszüntetés
Feldman minden kísérlete ellenére a bíró abban látta a fő problémát, hogy az ügyvéd következetesen elmulasztotta saját hibáinak felismerését és kijavítását. Nem magával az MI-használattal, hanem annak felelőtlen, átgondolatlan alkalmazásával volt gond. A bíróság szerint az ilyen magatartás a jogászi szakma alapkövetelményeinek mond ellent – a hivatkozások ellenőrzése nem bízható MI-re, ezt minden jogásznak magának kell megtennie. Feldman magyarázatai „bőbeszédűek, de tartalmatlanok” voltak, miközben számos figyelmeztetés ellenére is ragaszkodott a hibás gyakorlatához.
A bíróság végül az ügy megszüntetése mellett döntött, az eredeti felperesek javára. Feldman ügyfelének a meglévő készletből minden lopott árut át kell adnia, a törvénytelen profitot vissza kell fizetnie, a vásárlóknak visszajár a pénz, és további kártérítések, kamatok is várhatók.
Ugyanakkor a bíró kiemelte: nem a technológia az ellenség, hanem a felelőtlenség
Az ügy hallgatólagos tanulsága nem az MI teljes elutasítása: a bíró szerint természetes, hogy a technológia segíti a jogászi munkát, de a felelősség és az önellenőrzés nem hárítható át a gépre. Feldman esete arra világít rá, hogy a jogi eljárások átláthatósága, az ellenőrizhetőség és a személyes felelősségvállalás kulcsfontosságúak – akár hagyományos, akár digitális eszközökkel dolgozik egy jogász.
A végső szó: a bíróság nem kegyetlenül bánt egy hibázó ügyvéddel, hanem példát statuált, hogy mind az MI, mind az ügyvédi szakma határait tisztán lehessen látni. Feldman pedig ezzel az esettel akarva-akaratlanul is hozzájárult a jogi szakma és a technológia, illetve az átláthatóság örök vitájához.
