A nátrium, ami mindent megváltoztat
Afrikában a növények nátriumtartalma régiónként akár ezerszeres különbséget is mutathat, így a legtöbb élőhelyen a megaherbivorák nem tudnak elegendő sóhoz jutni. Bár minden növényevő érintett, a nagytestű állatoknál a probléma sokkal élesebb: korábbi kutatások szerint minél nagyobb az állat teste, annál nagyobb a sóhiány kockázata. Ez a mostani tanulmány egy teljesen más módszerrel is ugyanerre az eredményre jutott.
Hiányzó óriások: miért?
A szerzők nagy felbontású térképeiket összevetették állatsűrűségi adatokkal és trágyavizsgálatokkal is. Megállapították, hogy a sóhiányos térségekben valóban kevesebb a nagytestű növényevő, és ez viselkedésükben is meglátszik. Kenyában például az elefántok barlangokba vonulnak, hogy sós köveket harapjanak, a Kongó-medencében medernyi sóbányákat ásnak, a gorillák verekednek a legsósabb falatokért, míg az orrszarvúk, gnúk és zebrák sólepárlók köré gyűlnek.
Veszélybe került óriások
A sóhiány új megvilágításba helyezi azt is, hogy például Nyugat-Afrikában – bár rendkívül termékeny terület –, miért alig fordulnak elő nagytestű növényevők. Itt a nátriumhiány, a túlzott vadászat és a terméketlen talaj együttesen szorítják vissza az óriások számát. Ráadásul az emberi beavatkozások, például a fúrt kutak vagy az útszórás, mesterségesen változtatják meg a sóeloszlást, így a sóhiányos élőhelyekről az állatok gyakran kockázatos, emberközeli területekre kényszerülnek sóhajszában.
