Egy különálló dél-afrikai populáció
Egy dél-afrikai–svéd kutatócsoport most mégis áttörést ért el: sikerült dél-afrikai emberi csontvázakból ősi genomokat kinyerniük, amelyek 1000 és 10 000 év közöttiek. Ezek a csontvázak egyértelműen egy sajátos régióhoz köthetők, a Zambézi folyótól délre. Meglepő módon ezek a dél-afrikai emberek genetikailag jelentősen különböztek mind a kelet-, mind a nyugat-afrikai kortárs népességektől, sőt, még az őskori malawi lelőhelyek lakóitól is. A statisztikai elemzések azt mutatták, hogy ez a csoport olyan távol állt az összes többi ismert afrikai vagy európai őskori populációtól, mintha egy önálló embercsoportot képviselne.
Emellett ezek az ősi dél-afrikai genomok nem tartalmaztak nyomokat más populációk génjeiből egészen körülbelül 1000 évvel ezelőttig. Ez azt sugallja, hogy a csoport hosszú időn át elszigetelten élt, ráadásul a genetikai változatosságuk még a ma élő déli vadászó-gyűjtögető népeknél is nagyobb volt. Nem ez volt az első alkalom, hogy dél-afrikai vadászó-gyűjtögető népek, például a Khoe–San, különálló genetikai ágnak bizonyultak; ám az új leletek azt mutatják, hogy e mögött egy, a korábban ismertnél jóval ősibb eredetű, stabil populáció állt.
Az izoláció okai és következményei
A kutatók szerint az elszigeteltség oka főként az éghajlat és a földrajzi adottságok lehettek: Dél-Afrika évezredeken át afféle menedék volt, ahol stabil népességek fennmaradhattak, miközben máshol nagy népvándorlások zajlottak. Az elkülönülés körülbelül 200 000 évvel ezelőtt kezdődött, vagyis szinte a modern ember kialakulásának korszakában. A népesség nagyságát a genetikai diverzitás alapján is jelentősnek becsülték, vagyis nem egy apró törzsről van szó, hanem egy sok száz vagy akár több ezer fős, tartósan fennálló közösségről.
Ugyanekkor arról is tanúskodnak az adatok, hogy amikor a klíma kedvezőbbé vált, a dél-afrikaiak génjei fokozatosan más afrikai csoportokba is bekerültek: kelet- és nyugat-afrikai embereknél már 5000 évvel ezelőtt kimutathatók ilyen variánsok.
Az ősi dél-afrikaiak jellemvonásai
Érdekes módon az akkor élő dél-afrikaiak külsőleg egyáltalán nem különböztek a kontinens más lakóitól. Sötét bőrük volt, barna szeműek voltak, és nem voltak laktóztoleránsak – ezek megegyeznek az akkori általános emberi jellemvonásokkal Afrikában. Egyikük sem rendelkezett genetikai védelemmel sem a malária, sem az álomkór ellen, amelyek csak sokkal később fejlődtek ki.
A legnagyobb genetikai változatosságot az immunrendszer működéséhez, illetve szokatlan módon a vesefunkciókhoz kapcsolódó gének mutatták. Semmi rendkívüli vagy kifejezetten modern nem látható tehát ebben a populációban – kivéve azt, hogy évezredeken át zárt közösségben éltek, miközben körülöttük folyamatosan keveredtek és vándoroltak az emberek Afrikában.
A most feltárt dél-afrikai embercsoport egyfajta genetikai rejtély marad: egy jelentős, mégis szinte láthatatlanul különálló népről van szó, akik új képet festenek az emberi evolúcióról Afrikában.
