Az űr rockkoncertje: pulzár tombolás a Magellánban

A Finnországban működő Turkui Egyetem kutatói és partnereik egy különleges röntgencsillagászati kettős rendszert, az XTE J0111.2–7317-et (más néven SXP31.0) vizsgálták, amely a Kis Magellán-felhőben található. Ez a rendszer egy B0.5IVe típusú csillagot és egy pulzárt, vagyis egy gyorsan forgó neutroncsillagot rejt, amely 90,5 napos pályán kering körülötte. Az ilyen rendszerekben a normál csillag anyagot ad le a neutroncsillagra, ami intenzív röntgensugárzást eredményez. Különlegességük, hogy időről időre hatalmas kitöréseken mennek keresztül.

Elképesztő fényességű kitörés

Az SXP31.0 már 1998-as felfedezése óta híres rendkívüli kitöréseiről: egyes események során fényessége elérte a 100 undecillió erg/s-t (ez nagyjából 10¹³⁸ erg/s, vagyis az Eddington-határhoz – egy 1,4 naptömegű neutroncsillag elméleti maximális fényerejéhez – közelít). 2025 áprilisában újabb óriáskitörést észleltek, ekkor megfigyelt csúcsluminozitása az eddigi legnagyobbak között volt, kb. 180–250 undecillió erg/s.

Váratlan pulzár-dallamok: a QPO-k

A kutatók a NuSTAR, a Swift és a Spektr-RG űrtávcsövek adatait kombinálták, így pontosan megfigyelték a kitörés teljes lefolyását, mind az átlagértékeket, mind a kitörés periódusaira lebontva. Megdöbbentő újdonságként 0,8 mHz-es, vagyis millihertzes kvázi-periodikus oszcillációt (QPO) is észleltek, ami a röntgenpulzárok világában ritka: ez mindössze a negyedik ilyen, az Eddington-határt jelentősen túllépő pulzár, ahol ilyet láttak.

Extrém régiók titkai

Úgy vélik, ezek a QPO-k az anyag és a neutroncsillag mágneses mezejének különleges kölcsönhatásából erednek. Az SXP31.0 esetében az oszcilláció csak bizonyos, speciális fényességi szinteken jelent meg; se erősebb, se gyengébb kitöréseknél nem tapasztalták. Ez arra utal, hogy a csillagrendszer viselkedését extrém körülmények, időleges egyensúlyi állapotok irányítják – a legfényesebb kozmikus koncertek alatt.

2025, adrienne, phys.org alapján

Share on Social Media