Régi barátság, új ellentét
Jim Jaska, Ross 80 éves polgármestere, és Charles Wilson, Lacy Lakeview 65 éves vezetője gyerekkoruk óta ismerik egymást. Egyikük közössége falusias, alig 200 lakossal, a másiké gyorsan növekvő kertváros, 7500 fővel. Most azonban egymás ellen fordultak: egy új, 520 hektáros, közel 400 milliárd forintos MI-adatközpont-projekt került közvetlenül Ross mellé. A beruházás évi 50 milliárd forint adóbevételt ígér Lacy Lakeview számára, ám a veszteségek leginkább Ross lakóit sújtanák.
Az MI-láz eléri a vidéket
Országszerte hasonló helyzetek alakultak ki: óriáscégek igyekeznek földet, áramot, vizet és adatátviteli lehetőségeket szerezni a még elérhető, olcsóbb déli és középnyugati területeken. Az MI-cégek és a hiperskálázók soha nem látott összegeket költenek infrastruktúrára – akár 370 ezer milliárd forint is elmehet hamarosan csak erre. Ehhez azonban helyi konfliktusok, környezeti aggályok és sosem látott politikai feszültségek társulnak.
Mindenki harca mindenkivel
A texasi törvények miatt az ilyen városok, mint Ross, gyakorlatilag védtelenek: nincs saját adóhatóságuk, rendőrségük vagy tűzoltóságuk, így nem tudják befolyásolni, mi történjen közvetlen szomszédságukban. Lacy Lakeview ellenben – kiterjedtebb jogkörével – bejelentette igényét a területre, és megkezdte a bekebelezési lépéseket, hogy a hatalmas adóbevétel saját kasszájába kerüljön.
2025 decemberében Lacy Lakeview városvezetése előzetes együttműködési megállapodást kötött az Infrakey fejlesztőcéggel, amely 12 hónapra kizárólagos partnerséget biztosít számukra. A végleges engedélyek, finanszírozási és megvalósíthatósági vizsgálatok még folyamatban vannak.
Közösségi ellenállás és sérelmek
Jaska és családja több mint ötven éve műveli az érintett földeket, amelyek most a fejlesztés sűrűjébe kerültek. Sokan a hagyományos vidéki élet miatt választották Ross vagy Elm Mott környékét: csendes környezet, mezőgazdaság, legelők. Most azonban 21 hatalmas épület, rengeteg beton és aszfalt, napi több ezer teherautó jelenhet meg a földek helyén.
Sara Mynarcik, akinek családja három generáció óta itt gazdálkodik, vezeti a helyi tiltakozást. Kiemeli: az óriásépítkezés növelheti az elöntéseket, szennyezheti a patakokat, tönkreteheti a helyiek életét.
Egy csatornaprobléma hozta el az MI-t
Wilson polgármester elismeri: a projekt motorja valójában egy infrastrukturális válság. Egy régi szennyvízvezeték cseréje 6,6 milliárd forintba kerülne, amire alig lenne forrásuk. A beruházó épp ilyet keresett: kezelt kommunális szennyvizet szeretne felhasználni a szerverhűtéshez, ami olcsóbb és fenntarthatóbb a drága ivóvíznél.
Az ötlet Lacy Lakeview számára nemcsak a csatornaprobléma enyhítését, hanem biztos adóbevételt, sőt, új munkahelyeket ígér – cserébe engedélyezni kell a projektet. Azonban a jogi akadályok jelentősek: a kiválasztott telek hét kilométerre van a városközponttól, a bekebelezéshez új közműfolyosó és több magántulajdonú terület hozzácsatolása is szükséges.
Belül sincs teljes egyetértés
Nem mindenki hisz az elkerülhetetlenségben: Amy Gage, Lacy Lakeview képviselője, tiltakozik a hosszú távú elköteleződés ellen, különösen, hogy a folyamat során a szomszédos települések véleménye szinte teljesen háttérbe szorult. Több helyi döntéshozó is kétségesnek tartja, hogy valós-e az Infrakey gigaberuházása, vagy csak spekulatív földfelvásárlásról van szó.
Valóban megépül?
A régió kongresszusi képviselője, Pat Curry inkább pénzgyűjtő manővert, semmint valódi fejlesztést lát a háttérben. Szerinte a folyamat kevéssé átlátható, és a cég még a megvalósíthatóság minimumát sem igazolta hitelesen. A háttérben politikai játszmákra is számít, hiszen az MI-bumm körüli felfokozottság sokszor hirtelen ellenállásba fordul át – ahogy most is történik.
Két város, két jövőkép
A kérdés végső soron az: ki profitálhat mindebből, és ki viseli a költségeket? Wilson azt vallja, legalább legyen része Lacy Lakeview a fejlesztésben, hogy strukturális fejlesztéseket kaphasson a térség. Jaska viszont a szolidaritást hiányolja: szerinte igazságtalan, ha egy város viseli a zajt, a forgalmat, a környezetterhelést, míg a másik benne csak a pénzügyi gyarapodást látja.
Világosan látszik, hogy a mesterséges intelligencia térhódítása alapjaiban forgatja fel az amerikai vidéki közösségek hagyományos életét – és egyelőre senki sem látja, mi lesz a végén.
