A koprolitok elképesztő titkai
A mai Yukon vidékén, ahol a bányászat során kiolvasztják az örökfagyos talajt, régi mókusjáratokra bukkantak, amelyek tele voltak megkövesedett ürülékkel, vagyis koprolitokkal. Ezek a minták közel 700 ezer évesek, és különleges lehetőséget adtak a kutatóknak: ősi DNS-t vontak ki belőlük, amelyhez hasonlót korábban sosem láttak. A koprolitokból nemcsak növényi és rovarmaradványok, hanem olyan nagytestű állatok DNS-e is előkerült, mint a mamutok, bölények, vadlovak, sőt, nagymacskák – köztük a puma és a kihalt észak-amerikai gepárd. Röpködtek a meglepetések: a „pleisztocén zombik” – ahogy egy kutató nevezte a mókusokat – mindent felfaltak, amit csak találtak a túlélésért.
Ismeretlen ősi mókusfaj nyomában
A kutatók olyan mókusősre is bukkantak, amelyről eddig semmit sem tudtunk. A genetikai vizsgálatok rámutattak, hogy a jégkorszaki minták nem a ma is élő sarkvidéki földimókustól, hanem egy ismeretlen, hosszúfarkú mókusfajtól származnak, amely ma már csak Szibériában, Kínában és Mongóliában él. Ez a felfedezés teljesen új fejezetet nyit az észak-amerikai állatvilág történetében.
A múlt öröksége a jövő kutatói számára
A kutatók szerint a földimókusok ürüléke igazi időgépként szolgálhat, hiszen benne maradnak azok a DNS-nyomok, amelyeket más módon talán sosem találnánk meg. Ez egy újfajta paleo-archívum, amellyel feltárható, hogyan nézett ki a jégkorszak ökoszisztémája. Már készülnek a következő kutatások, amelyek arra keresnek választ, hogy máshol – például délebbi régiókban – is találnak-e hasonlóan ősi koprolitokat. A „pleisztocén zombimókusok” története csak most kezd kirajzolódni igazán.
