
Gleccserek megfigyelése az űrből
Az új vizsgálatban a kutatók műholdradarral (SAR) követték a gleccserek „olvadási napjait”. Egy ilyen nap lehet egy teljes, 24 órás periódus, amikor a gleccser teljes felületén olvadás zajlik, de több részleges olvadási nap hatása is összeadódhat. Ha megnő az olvadási napok száma, az egyértelműen arra utal, hogy az olvadási szezon elhúzódik – ez a jég mennyiségének csökkenéséhez vezet. A kutatók az európai Sentinel-1 műholdak radaradatait használták 2016 közepe és 2024 között, és szinte minden, legalább 1,3 km²-es alaszkai gleccser változásait figyelték.
A SAR-eljárás nem függ a napfénytől, mikrohullámokat bocsát ki a Föld felé, így sötétben és felhős időben is megbízható adatokat szolgáltat. A Sentinel-1 műholdak 12 naponta visszatérnek ugyanarra a helyre, és több mint 3000 gleccsert figyelnek Alaszkában.
Melegedési hullámok és drasztikus hóveszteség
Nem egyértelmű, de lehetséges, hogy a rövid ideig tartó hőhullámok is súlyosan csökkentik a gleccsereket védő hótakarót. Az adatok szerint ilyen időszakokban az olvadás akár 28%-kal nagyobb hóveszteséget okozhat, mint egy átlagos évben. Ugyanakkor a hatás hegyvidékenként eltérő, nem minden gleccsert érint ugyanúgy. Az olvadási kiterjedés, illetve a hóhatár változása fontos mutatója annak, hogy mennyi jeget veszít egy gleccser. A hóhatár választja el egymástól a télen gyarapodó és a nyáron olvadó zónákat – ennek elmozdulása az olvadás mértékét is jelzi.
Miért jobb a radaros megfigyelés?
A korábbi mérések jellemzően optikai eszközökre támaszkodtak, amelyek csak nyár végén, az olvadási szezon végén tudtak pontos hóhatárt adni. Ezek az adatok azonban gyakran pontatlanok: egy rosszkor készített felvétel, a friss hó vagy a felhőtakaró pillanatok alatt elfedheti a hó és a jég határát. A radar viszont rendszeres, pontos és megbízható mintavételt tesz lehetővé, akár rossz időjárási körülmények között is. Így a teljes olvadási szezon során követhető, hogy milyen gyorsan húzódik vissza a hóhatár.
Drámai hőhullám 2019-ben
Kiemelkedő példa erre a 2019-es alaszkai hőhullám, amely június végétől július közepéig tartott, és majdnem minden gleccsert érintett az államban. Több helyen a hőmérséklet 11–17 Celsius-fokkal volt magasabb az átlagnál, Anchorage repterén például elérte a 32,2 Celsius-fokot – szemben a szokásos 18–20 Celsius-fokos maximumokkal. A szélsőséges hőség miatt a hóhatár mintegy 107 méterrel magasabbra emelkedett, mint egy átlagos évben. Ilyen magasságot általában csak körülbelül két hónappal később szokott elérni, így hosszabb időn át maradt szabadon a jég és a firn, fokozva a jégveszteséget.
Parti vs. szárazföldi gleccserek
A kutatás arra is rámutatott, hogy másképp viselkednek a tengerhez közeli és a szárazföld belsejében fekvő gleccserek. A két csoportban eltérően alakult az olvadási napok száma, vagyis a környezeti változásokra különbözőképpen reagálnak, még ha az éves jégveszteség hasonló is lehet. Az alaszkai partvidéki gleccserek általában több jeget veszítenek nyáron, de télen nagyobb mértékű hótöbbletet is szereznek, mint a szárazföld belsejében fekvők.
