Több mint vakcina: a BCG titkai
A BCG-oltás, melyben egy gyengített Mycobacterium bovis nevű baktérium található, évtizedek óta az alapja a tuberkulózis elleni védőoltási programoknak. Emellett bizonyos daganatos betegségeknél is sikeresen alkalmazzák, mert beindítja az immunrendszer támadását a rendellenes sejtek ellen. Most kutatócsoportok új arcát fedezték fel: úgy tűnik, a vakcina segíthet a vércukorszint szabályozásában is, elsősorban az 1-es típusú cukorbetegségben érintettek körében.
Mi nehezíti a cukorbetegek életét?
Az 1-es típusú cukorbetegeknél a szervezet immunrendszere elpusztítja azokat a hasnyálmirigy-sejteket, amelyek inzulint termelnek. Emiatt a betegeknek naponta többször saját maguknak kell inzulint adagolniuk, szigorúan követve a vércukorszint változásait. Ha túl sok inzulint kapnak, veszélyesen leeshet a vércukor, ha pedig túl keveset, a tartósan magas szint ronthatja a szív, a vese, a szem és az idegek állapotát.
Külön nehézség, hogy a betegség előrehaladtával a páciensek szinte teljesen elveszítik meglévő inzulintermelő-képességüket. A végső cél az lenne, hogy visszaállítsuk az inzulintermelést, és megszüntessük a folyamatos injekciózást, de ez mindeddig nem sikerült teljesen.
Mi derült ki a legújabb kísérletekből?
A kutatók két nagy csoportban vizsgálták a BCG-oltás hatását: 34, gyermekkorban kezdődő 1-es típusú diabéteszben szenvedő felnőtt kapta a vakcinát, míg 24-en placebót kaptak. Öt év elteltével a BCG-csoportnál látványosan javultak a vércukoreredmények és csökkent az inzulinszükséglet. Lényeges hangsúlyozni, hogy például a HbA1c-értékek (a hosszabb távú vércukorszint-mutatók) 7,84%-ról 7,30%-ra csökkentek az oltást kapottaknál – ez orvosi szempontból már jelentős javulásnak számít. A páciensek emellett akár 183%-kal több időt töltöttek az egészséges vércukorszint-tartományban, mint korábban, és nem volt több hipoglikémiás (túl alacsony vércukor) epizódjuk sem, mint a másik csoportnak.
Másként fogalmazva, a vakcinált betegek jobb életminőségre számíthattak, kevesebb inzulinra volt szükségük.
„Típus 1.5” – felnőttkori autoimmun diabétesz
A másik vizsgálatban a későbbi életkorban jelentkező, úgynevezett LADA (latent autoimmune diabetes in adults, vagyis „típus 1.5”) cukorbetegségben szenvedők szerepeltek: 68 résztvevő kapott BCG-oltást, 27 placebót. Az oltás nem csökkentette a vércukorszintet, viszont megőrizte, sőt bizonyos esetekben részben helyreállította az inzulintermelést. Fontos eredmény, hogy az immunrendszer támadását jelző autoantitestek szintje csökkent az oltottaknál – ez arra utal, hogy a BCG megvédheti a még működő inzulintermelő sejteket a további autoimmun károsodástól. Az oltottak kevesebb inzulint igényeltek, míg a placebót kapók inzulinszükséglete 22%-kal nőtt öt év elteltével.
Hogyan hat a BCG a szervezetre?
A kutatók azt gyanítják, hogy a BCG különböző mechanizmusok révén fejti ki hatását, minden betegcsoportban eltérően. Friss kutatások alapján az oltás képes lehet az immunrendszer szabályozó T-sejtjeit „zsírégető üzemmódból” „cukorégető üzemmódba” kapcsolni, vagyis a vércukorszinthez igazítani a sejtek anyagcseréjét. Amikor a vércukorszint leesik, ezek a sejtek leállnak a cukor eltávolításával, így nem alakul ki hipoglikémia.
Lényeges hangsúlyozni, hogy sokak szerint még nem elegendőek ezek az eredmények ahhoz, hogy a BCG-t ténylegesen ajánlják a cukorbetegség kezelésére; nagyobb, hosszabb távú vizsgálatokra van szükség. Az első és eddig egyetlen hivatalosan engedélyezett gyógyszer, amely késlelteti az inzulinfüggőséget, a teplizumab – de ezt csak a betegség legelején lehet alkalmazni. A BCG előnye viszont, hogy akár több éve fennálló cukorbetegség esetén is adható.
Mi jön ezután?
Már háromszázötven felnőttnél vizsgálták a BCG-t, sőt a gyerekek körében is elindult egy kétszázötven fős vizsgálat. A következő cél az, hogy igazolják: ez az olcsó, biztonságos és tartós hatású szer segíthet minden 1-es típusú cukorbetegnél.
Másként fogalmazva: a jövő valószínűleg a többoldalú, kombinált kezeléseké, ahol a BCG is helyet kaphat majd – vagy sem. Mindenesetre érdemes tovább kutatni, hiszen a jelenlegi eredmények óvatos optimizmusra adnak okot – de nagyobb vizsgálatok és hosszabb követés szükséges ahhoz, hogy választ kapjunk a legfontosabb kérdésekre.
