
A Császár a Trónuson: Az ikonikus művészet és a valóság
A Császár már tízezer éve ül az Arany Trónus nevű, borzongató életfenntartó gépezeten, amelyhez naponta ezernyi pszíker áldozata szükséges. Az „A Császár ül aranytrónusán” (The Emperor Sits Upon His Golden Throne) című, 1987-es illusztrációt John Blanche készítette, akinek képei meghatározták a Warhammer 40k hangulatát. Blanche szerint azonban ez a rajz valójában soha nem a Császárt ábrázolta, hanem azt a pillanatot, amikor az évszázadokig várakozó zarándokok végre feljutnak a trónig, és rájönnek: a valós Császár nem is valódi személy, csak egy gépeken életben tartott holttest, elrejtve a háttérben.
Végre leplezetlenül: A Games Workshop új korszakot nyit
A közelgő, június 20-án megjelenő új kiadás előzetesében végre teljes egészében bemutatták a Császár jelenlegi állapotát az Arany Trónuson. Ez a verzió egészen sötét hangulatú: a Császárt „a Birodalom dögevő urának” nevezik, ami eddig csak azok szavajárása volt, akik sértegették. Az előzetes több változatot is mutat róla, de mindben egyértelműen látszik, hogy fizikailag már messze van dicsőséges múltjától – még akkor is, ha tízezer év démoni gépekhez kötött élet után csoda, hogy egyáltalán „élőhalottnak” nevezhető.
A történet másik oldala azonban
A Császár jelenlegi helyzete átláthatatlan és tragikus: eredetileg halhatatlan férfiként született az ókori Anatóliában, az ő vezetése tette lehetővé az emberiség felemelkedését és galaktikus hódítását. Ugyanakkor saját gőgje vezetett az „örök sötétség” korához. Mindig tagadta isteni mivoltát, mégis évezredek óta istenként imádják, élete pedig megállíthatatlan rémálommá vált – gépek tartják fenn, és az egész emberiségtől elzárva tengeti mindennapjait.
Ebből kifolyólag
A Császár egy percre sem hagyhatja el az Arany Trónust, mert azonnal démonok árasztanák el Terrát (az ősi Földet), a galaxisban navigáláshoz használt világítótornyot pedig kioltanák, örök káoszba taszítva az emberiséget. Hiába akarta felszabadítani mai követőit a hit bilincseitől, mindössze annyit tehet, hogy életben tartja az univerzum maradék rendjét – ez már nem az eredeti terv, hanem keserű második lehetőség.
