Megállíthatatlan tragédia
Az ügy egyre több kérdést vet fel: hogyan fulladhat gyűlöletbe és erőszakba egy egész közösség? Russell T Davies alkotója már az epizódok elején előrevetíti, hogy valami borzasztó dolog fog történni. Az ötödik részben végül minden kiderül: Leo sorsa kegyetlen és nyilvános halálban teljesedik be. Clive egy nagy focimeccs alkalmával szándékosan adja a világ tudtára, hogy az utcájukban nincs helye a másságnak – Leo pedig ennek áldozatává válik.
A jelenet hihetetlenül nyomasztó és megrázó – Davies éleslátóan mutatja be az Egyesült Királyságban tapasztalható társadalmi szakadékokat, valamint a különböző világnézetek összecsapását. Ugyanakkor rámutat arra is, hányszor volna lehetőség közbelépni, mégsem teszi meg senki.
Kemény forgatási körülmények
A színészeken is mélyen nyomot hagyott a forgatás. Alan Cumming (Leo) és David Morrissey (Clive) szerint rengeteg energiára és bátorságra volt szükség eljátszani a sokkoló jeleneteket. Az utcai jeleneteket a felvételek elején vették fel, utána hosszabb pihenőt kaptak: a legnehezebb jelenetek lezárulta után még egyhetes szünet sem bizonyult túlzásnak. Cumming ezt követően New Yorkba utazott, hogy el tudjon szakadni a történet súlyától – mintha két különböző élethelyzet között ingázna.
Szigorú biztonsági intézkedések
A forgatás idején az utcát teljesen lezárták: kordonnal zárták le, hogy az arra járó autósok vagy a közeli iskola diákjai ne legyenek szemtanúi a történéseknek. A lakók és a városi tanács szigorúan ellenőrizték a helyszínt, mindent megtettek a nyugalom érdekében.
A történet tragédiája, hogy Clive-nak és társainak valószínűleg az sem számított volna, ha valaki tanúja lesz az eseményeknek. Leo halálában olyan fiatalok – köztük 16 évesek is – vettek részt, akik közül csak kevesen kerültek végül börtönbe. Az egész közösség felelőssége kérdésessé válik: hol a határ, amikor végre valaki szól?
A szembenézés ideje
Russell T Davies minden epizód elején megmutatta, hova vezethet a hallgatás – mindig lett volna egy pont, ahol valaki közbeléphetett volna, de senki sem tette meg. Az ötödik rész kegyetlen őszinteséggel teszi fel a kérdést: mikor kell végre felszólalni, ha tudjuk, mi következik?
