Korszerűsítés, érzékkel
Miközben a Jackdaw fedélzetére lépünk, vagy végigszökdelünk egy buja szigeten át, minden ismerősnek hat. A hullámok habossága, az ég és a tenger kékje, Edward mozgásának simasága – visszagondolva mind így élt bennünk, még ha az eredeti játékban közel sem volt ilyen kidolgozott. A Resynced mindent a helyén hagy, amit szeretünk, és okosan cseréli le, amin csak javítani lehet. Ez klasszikus felújítás: pont annyit változik, amennyit kell, hogy a régi-új élmény hibátlanná váljon.
Régészet a fejlesztőknél
Richard Knight, a játék rendezője, saját bevallása szerint sokszor inkább történésznek érzi magát munka közben. Ahogy például bekerült az új gyorsutazási lehetőség a Jackdawhoz, vagy az Assassin’s Creed Odysseyből ismerős térképes utazás gombja, netán a tengerésznótákat válogató lejátszó, úgy figyeltek arra, hogy a játék magva változatlan maradjon. Ugyan a földi harcrendszert teljesen újra kellett alkotni, minden mást a sorozat hagyományainak megfelelően modernizáltak, ahol pedig az eredeti mechanika változatlanul jó, ott úgy hagyták.
Nosztalgia, modern trendek nélkül
A Black Flag volt az utolsó Assassin’s Creed, amelyet végigjátszottam, mielőtt az Ubisoft a nyílt világú szerepjátékok irányába kormányozta a sorozatot, XP-vel és képességfákkal túlterhelve azt. A Resynced pont annyit vett át ezekből, amennyi tényleg előny, például a felszerelésválasztó menüt és a csuklyagombot – többet nem. Edward karaktere és a játékmenet megmaradt tempósnak, lendületesnek, hiszen mindig is egy kalóz-asszasszin akcióhős volt, nem pedig kimódolt RPG-főszereplő.
Új köntös, régi lélek
Az igazi remaster művészete abban rejlik, hogy visszaadja az eredeti kaland érzelmeit, hangulatát és lüktetését – ahogy a tengerésztörténetek is mindig megszépülnek a mesélők száján. Az Assassin’s Creed Black Flag Resynced ennek tökéletes példája: modernizált élmény és klasszikus nosztalgia – egyszerre.
