Mi nincs a rejtély mögött?
A jeleket a Déli-sark közelében működő ANITA (Antarktiszi Impulzív Tranziens Antenna – Antarctic Impulsive Transient Antenna) kísérlet érzékelte, amelyben 24 rádióantennát szereltek egy ballonra, hogy zavartalanul vizsgálhassák a nehezen kimutatható szubatomi részecskéket. Ezek a részecskék – az úgynevezett „szellemrészecskék” – rendkívül kis tömegűek és elektromos töltéssel nem rendelkeznek. Eleinte arra gyanakodtak, hogy neutrínók okozzák a jeleket, ám a kutatók ezt kizárták, mivel a modellek szerint a neutrínók által keltett rádióimpulzusok jóval eltérő szögekből érkeznének.
A vizsgálatok kizárták a zajt és minden ismert részecske-interakciót is, más kísérletek eredményei sem utalnak hasonló jelenségre. Mivel az anomáliák magyarázatára a Standard Modell is kevés, a tudósok új fizikai elméletek bevezetését is elképzelhetőnek tartják.
Új megoldások nyomában
Felvetődött az is, hogy a különös rádiójelek a világegyetem sötét anyagának titokzatos részecskéiből erednek, de ezt alátámasztó adatok egyelőre hiányoznak. Más elméletek szerint a rádióhullámok még ismeretlen viselkedési formája állhat a háttérben, de erre sincs bizonyíték.
Hamarosan újabb ballonemelkedés indul az Antarktiszon egy még érzékenyebb műszerrel, amely remélhetőleg több anomáliát és adatot tár fel. Minden további mérés közelebb viheti a kutatókat a rejtély megoldásához – ezért is annyira izgalmas ez a felfedezés, mert eddig még senkinek sem sikerült választ találni rá.
