A Turkana-árok és a földkéreg drámai vékonyodása
A Turkana-árok mintegy 500 kilométer hosszan húzódik Kenya és Etiópia között, és része Kelet-Afrika hatalmas árokrendszerének, amely az Afar-mélyedéstől egészen Mozambikig tart, elválasztva egymástól az afrikai, az arab és a szomáliai lemezt. A Turkana-vidéken jelenleg évente közel 4,7 milliméterrel távolodik egymástól az afrikai és a szomáliai lemez – a folyamat során a kéreg oldalirányban megnyúlik, felszíni repedések, vetődések alakulnak ki, és a Föld mélyéről magma tör felfelé.
Nem minden árokrendszer vezet a kontinensek kettészakadásához, a Turkana-árok azonban nagyon is ezen az úton halad.
Kritikus stádiumban a földkéreg – elindult a „nyak” kialakulása
A kutatók szerint a törésvonalnál a földkéreg vastagsága mindössze 13 kilométer, míg attól távolabb meghaladja a 35 kilométert. Ez a különbség egy úgynevezett „nyak” fázisra utal, amikor a kéreg középen vékonyodik, mint amikor egy szaloncukros papírt megnyújtunk. Ebből adódóan a vékonyabb kéreg hamarabb meggyengül, így egyre könnyebben folytatódik a lemezek szétválása. A kutatók szerint a rendszer elérte azt a kritikus pontot, ahol a kéreg már tényleg hajlamos teljesen szétválni.
Mindez persze földtörténeti léptékű folyamat: az árok mintegy 45 millió éve kezdett nyílni, és a különösen erős vulkanizmus után, körülbelül 4 millió éve gyorsult fel a kéreg vékonyodása. Az óceánosodás – vagyis az, amikor tengervíz lepi el a teljes hasadékot, és új óceáni kéreg keletkezik – akár még több millió évbe is beletelhet.
Egy korábbi, sikertelen hasadéknyílás is megtépázta a vidéket
A tudósok bizonyítékot találtak egy régebbi, sikertelen szakadásra is, amelynek során a kontinens ugyan nem szakadt ketté, de a kéreg jelentős károkat szenvedett, meggyengült és elvékonyodott, előkészítve a mostani folyamatokat. A Turkana-árok ezzel az első ismert olyan aktív kontinentális árok, ahol a „nyakfázis” jól tanulmányozható – páratlan lehetőséget adva a földtörténeti változások és a klíma összefüggéseinek kutatására.
Új magyarázat a fosszíliák gazdagságára
A Turkana-árok területén az elmúlt 4 millió évből több mint 1200 ősemberi fosszíliát találtak, ami az afrikai leletek nagyjából harmadát jelenti. Régóta központi evolúciós helyszínnek tartották ezt a vidéket. Most azonban felmerült: nem feltétlenül azért őrződött itt ennyi lelet, mert kiemelten fontos színtere lett volna az emberi fejlődésnek, hanem mert a kéreg beszakadása után gyorsan ülepedő, finomszemű üledékek halmozódtak fel, amelyek ideálisak fosszíliák konzerválására.
Ebből adódóan a páratlanul gazdag turkanai leletanyag inkább a geológiai szerencsének köszönhető, nem pedig annak, hogy itt fejlődtek volna ki őseink. Ez új kutatási irányokat nyithat, a folytatás még ennél is izgalmasabb lehet.
