A zene ereje a világűrben
A Nemzetközi Űrállomáson ma is ott van a gitár, amit a NASA még 2001 nyarán vitt fel, kifejezetten azért, hogy a legénység lelki egészségéhez hozzájáruljon. Hadfield – aki David Bowie Különös űrutazás (Space Oddity) című dalának űrbéli feldolgozásával több tízmilliós közönséget ért el – biztos abban, hogy ahogyan a következő öt-tíz évben elkezdjük benépesíteni a Holdat, a zenéről akkor sem mondhatunk le. A gitár a zéró gravitációban ugyanúgy lelki támasz, mint a Földön – és legalább annyira jó érzés együtt játszani, mint odalent.
Érzelmek és inspiráció – Artemis II közelről
Legutóbb az Artemis II missziója érintette meg Hadfieldet a legmélyebben. Jeremy Hansen, a kanadai űrhajós egyenesen a misszió élő közvetítésében nevezte el jövőbeli holdbázisuk leszállóhelyét a NASA-parancsnok, Reid Wiseman elhunyt feleségéről. Ez a gesztus – minden technológiai bravúr mellett – az emberi érzékenységet, közvetlenséget, közös gyászt és ünnepet hozta el az egész bolygó számára. Hadfield szerint az Artemis II történelmi jelentőségű abban is, hogy először közvetítették ilyen nagy sávszélességgel az eseményeket: bárki élőben követhette a küldetés minden pillanatát, teljesen új szintet adva a közösségi élménynek.
Az űrhajós életének legfontosabb része, hogy átadjon valamit azoknak, akik a Földön maradnak. Sokak számára a felemelő, pozitív inspirációra égetően nagy szükség van turbulens időkben, amikor háborúk, társadalmi elégedetlenség és bizonytalanság uralkodik.
Az Apollo öröksége – Mit tanít a múlt?
Hadfield emlékeztet: sokan ma már idealistán tekintenek vissza az Apollo korszakára, pedig akkoriban is óriási társadalmi feszültségek, háborúk, csalódottság jellemezték az amerikai közéletet. Az Apollo–8 például karácsonyra ért vissza a Hold körüli pályáról, és a legénység a Bibliából olvasott fel élő adásban, felemelő pillanatokat szerezve. Az Apollo–11 holdraszállását a világ több milliárd ember követte, s ezzel olyan generációt inspirált, amelynek tagjai közül arányában soha annyian nem szereztek később tudományos fokozatot. A „moonshot” kifejezés ma is azt jelképezi, mire vagyunk képesek, ha bátrak vagyunk és egymásért dolgozunk.
Ezután Hadfield hangsúlyozza: az új holdraszállások elsődleges célja a technológiai kifogástalanság, de az emberi hatás, a közös élmény legalább ennyire fontos. Ezeknek az eseményeknek minél több embert kell motiválniuk arra, hogy merjenek nagyot álmodni – vagy éppen kisebb, de bátor lépéseket válasszanak az életükben.
A Holdon várható kihívások
Részletesebben kifejtve a sokszor emlegetett nehézségeket: a Hold pora nem olyan, mint a földé, hanem apró, hegyes üvegszilánkokhoz hasonló, és mivel a Hold gravitációja csak egyhatoda a földinek, valamint nincs légköre, a rakéták által felvert por akár kilométerekkel messzebb is eljuthat. Ez súlyos problémákat okozhat, amíg nem épülnek megerősített leszállópályák.
Ezután az egyik legfontosabb kérdés: van-e víz a napfény által soha nem érintett, örök árnyékú kráterekben? Bár a tudományos modellek alapján erre számítunk, ez csak akkor derül ki, ha a helyszínen megvizsgálják. Az ottani hőmérséklet az univerzum legalacsonyabbjai közé tartozik, és a víz valószínűleg porral kevert, rendkívül fagyott állapotban lehet jelen. Ha sikerülne felszabadítani, a Hold déli pólusán közel állandó a napsütés – tehát elektromos energiához juthatnak a jövő telepesei, és ahol víz, napfény és biztonságos lakóhely van, ott megjelenhet az élet.
Az emberi tényező
Nemcsak műszaki, hanem biológiai kérdések is vannak: az emberi test hogyan reagál az egyhatod gravitációra? Hadfield szerint az ISS-en szerzett évtizedes tapasztalatok, több ezer ott töltött nap után, megfelelő edzés és rehabilitáció mellett az emberi szervezet jól bírja a hosszabb kint tartózkodást.
Zene az űrben – tradíció marad
Hadfield évek óta részt vesz a torontói SickKids kórház javára rendezett adománygyűjtő koncerteken. Ő maga és családja személyesen is kötődik az intézményhez, évről évre örömmel énekel és játszik együtt kiváló kanadai zenészekkel.
A legendás űrállomás-gitár eddig száznegyvenötezer alkalommal kerülte meg a Földet – Hadfield szerint messze több „világ körüli turnét” teljesített, mint Keith Richards. A kisebb űreszközökbe – például a most használt Orion kapszulába – ugyan nem fér be egy akusztikus gitár, de már került fel az űrbe fuvola is, sőt, ír népi hangszer is. Mégis a legeslegjobb választás továbbra is a gitár: sokan tudnak rajta játszani, kompakt, nagy hangja van, kis helyen elfér. Hadfield azt reméli, amikor eljön a holdbázisok korszaka, valamelyik teherűrhajó vihet egy Larrivée-t, vagy akár az ISS-ről átszállíthatják az ikonikus hangszert a Holdra – az volna az igazi csúcs!
