Az agy valódi működésének utánzása
Érdemes kiemelni, hogy a kutatók teljesen új módon közelítették meg a hagyományos digitális számítógépek problémáját. A klasszikus szilíciumchipek merevek és kétdimenziós struktúrákat alkotnak, miközben az agy végtelenül rugalmas, folyamatosan változó összeköttetésekkel kommunikál, ahol a neuronok időben és térben is alkalmazkodnak. Ezért a klasszikus agy–gép interfészek többnyire nagyon egyszerű elektromos jeleket alkalmaznak, amelyek közel sem képesek visszaadni az élő agyszövet bonyolultságát.
A részletek ismeretében más fényt kap a történet: a fejlesztők speciális, hajlékony polimer alapot, molibdén-diszulfiddal és grafénnal kevert, nyomtatható tintát használtak, így a mesterséges neuronok elektromos viselkedése közelebb kerülhetett a természetes sejtekéhez. Korábban ezeket a polimereket akadályként kezelték, ám most kiderült, hogy a polimer lebomlása révén szabályozhatóvá vált az áram folyása, ami végül a valódi idegsejtek „tüzeléséhez” nagyon hasonló kisüléseket eredményez.
Új idegi jelek, új lehetőségek
A kutatók képesek voltak az áramkör paramétereinek finomhangolására, komplexebb, az élő szervezethez jobban hasonlító jeleket létrehozva – például időben elhúzott tüskesorokat vagy sűrű jelviharokat. Ezeket az MI-sejteket laboratóriumi körülmények között egéragymetszetek mellé helyezték el, majd megfigyelték, hogy az élő neuronok át is vették az általuk kibocsátott ritmust.
A Bordeaux-i Egyetem bioelektronikai professzora elismeréssel nyilatkozott az eredményekről, kiemelve, hogy ezek a mesterséges neuronok ugyanabban a frekvenciatartományban képesek működni, mint biológiai társaik. Már több kutatás igazolta, hogy a mesterséges neuronok ténylegesen „kommunikálni” tudnak az élőkkel, de a szakértők hangsúlyozták, még korai lenne hosszú távú, tartós, mély kapcsolatokról beszélni – vagyis az MI-sejtek még nem cserélhetik le az emberi idegsejteket.
Az agy–MI szinapszisok előtt nyitva az út
A kutatók szerint a valódi áttöréshez azonban nemcsak egyedi MI-sejtekre, hanem azokat összekötő mesterséges szinapszisokra is szükség lesz. Ezek együttesen alkothatnák azt a komplex áramkört, amely már ténylegesen képes reprodukálni az agy működését – akár számítógépekben, akár orvosi implantátumokban –, sőt, elméletben elveszített agyi funkciókat is helyreállíthatnának, például Alzheimer-kóros pácienseknél.
Érdemes kiemelni, hogy az energiahatékony MI-számítógépek fejlesztése mellett már most új típusú agy–gép interfészeken is dolgoznak: így a mozgássérültek számára vezérelhető protézisek vagy akár a vakok látásának visszaállításához vezető fejlesztések is kézzelfoghatóvá válhatnak. Az út azonban hosszú: a valódi „agyi” áramkörök megvalósítása még sok kutatómunkára és felfedezésre vár.
