A rejtett Chatham Rise szerepe
Esetünkben ez azt jelenti, hogy a Chatham-szigeteket a Chatham Rise nevű, sekély víz alatti fennsík veszi körül, amely 1 450 km hosszan húzódik a Déli-sziget keleti partvidékétől. Ez a mélyben rejtőző plató úgy működik, mint egy hatalmas rámpa: hideg, tápanyagban gazdag vizet vezet fel a felszínre. Idővel a nyári, melegebb áramlatok is összekeverednek ezzel a tápláló, hideg vízzel, így a tengeri fitoplankton reneszánszát éli, fénylő virágzást produkálva.
Fitoplankton: a tenger zöld aranya
A műholdfelvételen látszanak ezek a mikroszkopikus élőlények: a víz felszínén lebegő algák, amelyek színpompás gyűrűt képeznek. A plankton döntő része fitoplankton, amely napfényből nyeri energiáját, miközben kalcium-karbonát alapú védőburkot képez maga köré. A NOAA-20 műhold különleges, közeli infravörös szűrővel örökítette meg az intenzív színeket, de a gyűrű szabad szemmel is látható lenne az űrből. A plankton a nyílt tengeri táplálkozási lánc alapját képezi, hasonlóan ahhoz, ahogyan a növények a szárazföldön.
Élet és halál az övezetben
A Chatham-szigetek nemcsak a tenger élővilágának, hanem számos, kereskedelmileg is fontos halfajnak biztosítanak élőhelyet, például tőkehalnak, homárnak, valamint különböző tengeri madaraknak és fókáknak. Legalább 25 cetfaj, köztük orkák, ámbráscetek és pilotbálnák is szívesen táplálkoznak itt. Idővel azonban a sekély vizek könnyen megtévesztik a nagy csapatokat, amelyek gyakran eltévednek, és a parton kötnek ki – sokszor tragikus következményekkel. 2022-ben például közel 500 pilotbálnát kellett elaltatni, amikor négy nap leforgása alatt sodródtak partra. 1918-ban pedig minden idők leghalálosabb bálnavetődése történt: több mint 1 000 állat pusztult el egyszerre a szigetnél.
A kihalt fajok szigete
A Chatham-szigeteken nemcsak cetfélék, hanem legalább nyolc, csak itt honos madárfaj is kihalt már, köztük a legendás Chatham-pingvin is. A legtöbbjük 150–200 évvel ezelőtt tűnt el, röviddel az első polinéz letelepedők megérkezése után.
Tengeri csodák az űrből nézve
Más, a térségben készült műholdas és űrhajós felvételek is igazolják: a tengerfenék rejtett formái, a zátonyok, a meredek víz alatti lejtők vagy az örvénylő üledékek mesés mintákat rajzolnak a felszínen – a természet néha veszélyes, mégis lenyűgöző oldalát mutatva.
