
Óriási veszteségek, újabb veszély: a Varroa-atka
Az utóbbi időszakban a méhészek országszerte arról számoltak be, hogy 2025-ben a gondozott méhkolóniáik akár 62 százalékát is elvesztették. Az ilyen mérvű pusztulás súlyos élelmiszer-termelési gondokat okozhat. Ennek hátterében több tényező áll: peszticidek, klímaváltozás, élőhelyvesztés és természetesen a Varroa-atka, amely az egyik legnehezebben kezelhető kórokozó.
A Varroa-atka a méhek zsírtestét fogyasztja – ez a szerv az emberi máj, hasnyálmirigy és immunrendszer funkcióit is egyszerre látja el –, így a méhek legyengülnek, fogékonyabbá válnak a betegségekre, élettartamuk is rövidül. Ráadásul ezek a paraziták veszélyes vírusokat is terjesztenek, például a deformált szárnyvírust (Deformed Wing Virus) és az akut méhbénulás-vírust (Acute Bee Paralysis Virus), méghozzá közvetlenül a méh „véráramába” juttatva.
Meglepően ellenálló déli méhek
A University of California, Riverside kutatása jelentős áttörést mutat. Több mint 230 méhkolónián végzett hároméves vizsgálat alapján a helyi, hibrid méhek szignifikánsan kevesebb Varroa-atkával élnek együtt, mint a kereskedelmi kolóniák. Ezek a méhek átlagosan 68 százalékkal kevesebb atkát hordoztak, és ötször ritkábban volt szükség vegyi kezelésre. A hibrid populáció a régió természetes, fákban élő, elvadult kolóniáiból alakult ki – afrikai, kelet- és nyugat-európai, valamint közel-keleti fajták génjeit is hordozza.
A lárva a kulcs
Laboratóriumi vizsgálatok kimutatták, hogy a Varroa-atkák jóval kevésbé vonzódnak a kaliforniai hibrid méhek lárváihoz, különösen akkor, amikor a lárvák mintegy hétnaposak. Ez rámutat arra, hogy a védekező mechanizmus már ebben a korai fejlődési szakaszban jelen van, valószínűleg genetikai okból.
Világméretű jelentőség, jövőbeli remények
A felfedezés komoly jelentőséggel bírhat a globális méhállomány túlélése szempontjából, hiszen a méhek beporzó tevékenysége évi több ezermilliárd forintnyi termés biztonságát garantálja. A kutatók a továbbiakban azt igyekeznek feltárni, pontosan milyen genetikai, kémiai vagy viselkedésbeli tényezők befolyásolják az atkákkal szembeni ellenállást, hogy az ilyen tulajdonságokat más méhtörzsekben is megerősíthessék – ezzel csökkentve a vegyszerhasználatot és stabilabbá téve a beporzó közösségeket.
