Így tanulnak az agysejtek Doomozni
A rendszer lényege, hogy az agysejtek fokozatosan alkalmazkodnak a visszacsatolásokhoz, hasonlóan az úgynevezett megerősítéses tanuláshoz. Ez azt jelenti, hogy idővel ráéreznek arra, hol vannak az ellenfelek, merre kell mozogniuk, sőt, időnként egészen hatékonyan likvidálják a démonokat, bár rendszeresen „elhaláloznak”. Korábban már próbálták a Pongot is velük játszatni: ott a sejtek a labda helyzetét érzékelték, és ahhoz igazították a játék ütőjét. Ez akkor bizonyította, hogy a megfelelő visszacsatolásokkal az agysejtek képesek célorientált tanulásra egy szimulált környezetben.
Pongtól a pokol bugyraiig
A történet másik oldala viszont, hogy a Ponghoz képest a Doom sokkal bonyolultabb: nem egy mozgó vonal és egy pattogó labda kombinációja, hanem egy térbeli pálya, ahol mindenhonnan veszély leselkedik. Ehhez összetettebb kapcsolatot kellett létrehozni a digitális játékvilág és a neuronok elektromos „nyelve” között. Alon Loeffler, a labor kutatója szerint a Pong teljesen átlátható volt – labda fel, ütő fel –, de a Doom világában minden pillanat döntést igényel.
Emberi agy, démoni élmény
A neuronok persze nem lettek született Doom-játékosok. Működésük inkább egy abszolút kezdő teljesítményére hasonlít, aki sosem látott még billentyűzetet, egeret vagy számítógépet – ami végül is érthető, mivel ezek a sejtek valóban nem találkoztak még ilyesmivel. Hosszabb távon az ilyen kutatások segíthetik a tanulás megértését, új gyógyszerek fejlesztését, vagy akár forradalmi számítási megoldásokat is hozhatnak. Röviden: az emberi agysejtek most ismerik meg, hogy a Doom világában a démonok visszalőnek.
