Különleges védőburok és új képek
Az asztroszféra egy forró gázbuborék: a csillagból folyamatosan kiáramló, töltött részecskék – a csillagszél – és a csillag mágneses tere alakítják ki. Ez a védőréteg óvja a csillagot és bolygóit a kozmikus sugárzással szemben, egészen addig, amíg át nem adja helyét a csillagközi térnek. Az új kép a NASA Chandra röntgenteleszkópjának lila-fehér röntgenadataiból, valamint infravörös és optikai felvételekből állt össze, amelyeket többek közt a Hubble űrteleszkóp és a chilei Cerro Tololo Inter-American Observatory szolgáltattak.
A „Lepke” nyomában
A kép közepén egy fényes fehér mag látható – maga a csillag –, amit neonlila derengés vesz körül: ez maga az asztroszféra. Különösen látványossá teszi az égitestet az utána húzódó ék alakú porcsóva, amely két szárnyként öleli körbe – innen ered a becenév, a „Lepke”. Ez a törmelék a csillag születésekor keletkezett, és ahogy a HD 61005 átszáguld az űrön, a csóva hátrafelé, „szárnyszerűen” felborzolódik.
Vad fiatal csillagszél
A HD 61005 a Naphoz hasonló tömegű és hőmérsékletű, ugyanakkor jóval aktívabb ifjú csillag: szélsebessége háromszorosa, szélanyag-sűrűsége pedig huszonötszöröse annak, amit a Nap jelenleg kibocsát. Ha Napunk helyére illesztenénk a Lepkét, asztroszféránk tízszeresére terebélyesedne. Idővel az ilyen mértékű aktivitás jelentősen befolyásolhatja, hogyan alakulnak ki és fejlődnek a csillag körüli bolygórendszerek.
Történelmi jelentőségű felvétel
Nem ez volt az első eset, hogy a tudósok megpróbálták kimutatni más csillagok asztroszféráit, de az áttörés csak most, az 1990-es évek óta zajló kutatások után következett be. A HD 61005 különösen sűrű csillagközi térben halad, így szélsőséges csillagszele és környezete röntgensugárzást bocsát ki, amelyet végre sikerült a Chandrával érzékelni. Ez az első perdöntő bizonyíték arra, hogy milyen védőburok vehette körül a Naprendszert évmilliárdokkal ezelőtt, és rámutat arra is, miként fejlődhetnek a fiatal csillagok és bolygóik saját galaktikus környezetükben.
