Az ősi dínótojások elárulják, hány évesek valójában a fosszíliák

Felmerül a kérdés, miként lehet pontosan meghatározni, hány millió évvel ezelőtt temetődtek el a dinoszaurusz-maradványok egy adott lelőhelyen. A kőzetek rétegei az ősi idők lenyomatai, de ezek vagy a bennük megbúvó fosszíliák datálása eddig legtöbbször megbízhatatlannak bizonyult. Bár régi csontokat és fogakat már sikerült korábban is datálni – főként urán–ólom módszerrel –, pontossága sokszor kérdéses, mert a csontanyag szerkezete és a kőzetté válás folyamata jelentősen módosíthatja az eredeti mintát.

A dinoszaurusztojások, mint időgépek

Továbbá a paleontológusok egy új lehetőséget fedeztek fel dinoszaurusztojások segítségével: ezek héja ugyanis tökéletesen megőriz izotópokat, amelyekből pontosan ki lehet számítani, mikor temetődtek be a tojásokkal együtt a környező élőlények. Ryan Tucker, a Stellenbosch Egyetem kutatója és csapata kidolgozta azt az eljárást, amelynek során a tojáshéjak urán–ólom-arányainak vizsgálatával pontosan meghatározták a fosszíliák korát és rétegtani helyzetét is. Így a tojáshéjak biokalcitje egyfajta geokronométerként működhet a szárazföldi üledékes kőzetekben.

Két lelőhely, eltérő történetek

A kutatók két különböző helyszínen – az amerikai Utah állambeli Deep Eddy lelőhelyen és Mongólia Kelet-Gobi medencéjében, a Teen Ulaan Chaltsai térségben – vizsgáltak kréta időszaki tojáshéjakat. Utahban a leletek körül vulkáni hamuréteget is találtak, amely megbízható koradatot szolgáltatott, Mongóliában viszont csak korábbi, pontatlan becslések álltak rendelkezésre. Mindkét helyen a tojáshéjak szerkezete az idő múlása ellenére is kiválóan megőrződött, károsodás csak a rájuk nehezedő rétegek súlya miatt keletkezett néhány helyen.

Pontos időutazás a tojáshéj belsejében

A vizsgálatok kimutatták, hogy a Deep Eddy lelőhely tojáshéjait egy Macroelongatoolithus carlylei nevű oviraptorféle tojhatta, a mongóliai minták pedig valószínűleg apró, madárszerű microtroodontida dinoszauruszoktól származnak. Urán–ólom-vizsgálattal az amerikai példányoknál 95 millió éves kort állapítottak meg, és a környező kőzetek korával teljes volt az összhang – a tojások alatti kőzet mindig idősebb, a feletti fiatalabb volt. A mongóliai tojásokat 99 millió évesnek becsülték, a leletben azonban további nyomokat is találtak: fémes elemek utaltak egy akkoriban becsapódott meteoritra, de az is elképzelhető, hogy a tojásokat betakaró üledék már meteorporral keveredett.

Új korszak kezdődhet a fosszíliák datálásában

Ez az eljárás a jövőben megbízható módszert adhat a dinoszauruszok, madarak és más tojásrakó élőlények fosszíliáinak kormeghatározására, jelentősen pontosabb képet adva a Föld múltjáról. Ha ez valóban működik, elég lehet egy jól konzervált tojáshéj, hogy a paleontológusok megfejtsék egy egész lelőhely időbeli titkait.

2025, adminboss, arstechnica.com alapján