
Az életmentő gyógyszer két éle
Az alvadásgátlók, más néven antikoagulánsok, megakadályozzák, hogy a vér túl könnyen összecsapzódjon, így gátolják a stroke, illetve a tüdőembólia és a mélyvénás trombózis kialakulását. Ugyanakkor a véralvadás létfontosságú, hiszen enélkül akár egy apró sérülés is végzetes vérzéshez vezethet. Nem zárható ki, hogy egy rosszul beállított dózis már egy egyszerű esésnél is végzetessé válik: a páciens elvérezhet. Ha túlzottan gátolják az alvadás folyamatát, jelentős gyomor- és bélrendszeri vérzés, orrvérzés, véres vizelet, súlyosabb esetekben agyvérzés vagy tüdővérzés is előfordulhat.
Larry Bordeaux, aki egy műtét után élete végéig véralvadásgátlóra szorult, személyesen is megtapasztalta mindkét oldalt – életmentő hatás, de állandó vérzési kockázat. Ez nála azt jelenti, hogy néhány nap szünet után már újabb vérrögök alakulnak ki.
A régi és az új: warfarin kontra DOAC-ok
Évtizedekig a warfarin volt az egyetlen igazán elérhető gyógyszer, de adagolása rendkívül bonyolult, folyamatos laborvizsgálatot igényel. Idővel azonban, 2010-től elérhetővé váltak az ún. direkt orális antikoagulánsok (DOAC-ok), melyek közé tartozik például az apixaban (Eliquis), a dabigatran (Pradaxa), az edoxaban (Savaysa) és a rivaroxaban (Xarelto). Ezek biztonságosabb és kiszámíthatóbb gyógyszereknek bizonyultak a klinikai vizsgálatok szerint, és az előzetes remények szerint sokkal kevesebb vérzéses szövődményt okoznának, mint a warfarin.
A valóság azonban kevésbé rózsás: napjainkban is évente közel 300 ezren kerülnek sürgősségi osztályra vérzéses szövődményekkel, és arányuk nem csökkent számottevően az újabb szerek elterjedésével. Ennek egyik oka, hogy a DOAC-okat sokszor minimális kontroll mellett írják fel, mert úgy tartják, adagolásuk egyszerű. Ez azt jelenti, hogy a vérzés kockázata fennmarad, különösen, ha túl hosszan vagy túl nagy dózisban alkalmazzák őket, illetve amikor antikoagulánst és vérlemezke-gátlót, például aszpirint egyszerre adnak.
Gyakori hibák: gyógyszerkombinációk és nem megfelelő dózisok
Nem zárható ki, hogy a véralvadásgátlók mellé tévesen írnak fel más, alvadást gátló gyógyszereket – például aszpirint –, pedig ez jelentősen növeli a vérzéses szövődmények esélyét. A vizsgálatok szerint minden harmadik páciens, aki pitvarfibrilláció vagy mélyvénás trombózis miatt alvadásgátlót szed, rendszeresen szed aszpirint is, gyakran indokolatlanul.
Előfordul, hogy az idősebbeknek túl magas dózist írnak fel: 80 év felett a megszokottnál javasoltan feleakkora adagot kellene alkalmazni, mivel ebben a korban változik a testsúly és a veseműködés, és a vérzésveszély is nő a gyakoribb elesések miatt.
Preventív lehetőségek és MI-alapú döntéstámogatás
Szakértők szerint a fő gond az, hogy az alapellátó orvosok, kardiológusok, sőt más szakterületek képviselői is írnak fel véralvadásgátlót, nem mindig kellő felkészültséggel, pedig a hematológusok és az angiológiában jártas szakemberek lennének a legfelkészültebbek. Több képzés és szakmai útmutató csökkenthetné a téves gyógyszerezést. A kockázatfelmérés nem köthető pusztán laboreredményekhez. Egyes kórházak MI-vel próbálják segíteni az orvosok döntését: elektronikus betegnyilvántartó rendszerek figyelmeztetnek, ha a beteg vesefunkciója romlik, vagy ütköző gyógyszereket írnak fel neki – ez a célzott beavatkozást is elősegíti.
Mik lehetnek a jövő útjai?
A kutatók új megközelítéseket vizsgálnak: egyes esetekben az abláció – speciális műtéti eljárás szívritmuszavar ellen – akár lehetővé teheti, hogy a páciens elhagyja az élete végéig tartó véralvadásgátló terápiát. Fejlesztés alatt áll egy új gyógyszercsalád, a faktor XIa-inhibitorok. Ezek egy adott alvadási fehérjét céloznak; a kutatók azt remélik, hogy kevesebb mellékhatással, alacsonyabb vérzéskockázattal akadályozzák meg a rögképződést.
A jövőben tehát egyszerre várható forradalom az új típusú gyógyszerek fejlesztésében és előrelépés az alkalmazásuk szakmai kontrolljában is. Idővel ezek a változások csökkenthetik azokat az ijesztő statisztikákat, amelyek szerint évente százezrek kerülnek kórházba elkerülhető vérzések miatt. Ha ez sikerül, kevesebb sürgősségi ellátásra szoruló, gyomorvérzéssel, traumás agysérüléssel vagy szövődményekkel küzdő páciens lesz az egészségügyben.
