Az MI-zaj születése: arctalan tartalom robbanása
Elég egy pillantás a Facebook-, Instagram- vagy YouTube-hírfolyamra, és máris szembejönnek azok az abszurd, valószínűtlen vagy egyszerűen csak szürreális képek, amelyeket könnyű MI-termékként felismerni. Gyakori példák a vékony, szakállas dél-ázsiai gyerekek, akik születésnapi tortával ülnek a forgalmas úton, vagy kézzel rajzolt, elnagyolt reklámarcok. Ezeket a posztokat gyakran félmilliók lájkolják, anélkül, hogy bárki megkérdőjelezné a hitelességüket.
A párizsi Théodore például elege lett az MI-zajból, miután egy extrém példával találkozott: két gyermek, furcsa szakállal, esőben, tortával, egyikük végtagok nélkül ül az utcán – láthatóan MI által generált képen. Miután több ehhez hasonló posztot is észlelt, elindította az „Insane AI Slop” profilját az X-en, hogy kifigurázza a félrevezető MI-munkákat. Oldala rövid időn belül több mint 133 ezer követőt szerzett.
Az MI-zaj okai: pénz és algoritmusok
Az újabb és újabb mesterségesintelligencia-alapú tartalomdömping mögött részben a közösségi médiaplatformok és az alkotói gazdaság áll. A Meta – Zuckerberg irányításával – például nemhogy tiltana, inkább ösztönzi az ilyen tartalmakat: egyre több eszközt nyújtanak, hogy a felhasználók könnyedén gyárthassanak képeket vagy videókat MI segítségével. Az Instagramon, Facebookon vagy a Threads-en ma már napi rutinná vált az MI-szűrők használata, de a YouTube sem marad le, ahol már több mint egymillió csatorna élt az MI-eszközök adta lehetőséggel videók előállítására.
A YouTube vezetője, Neal Mohan maga is elismerte, hogy a gyenge minőségű MI-tartalom problémát jelent, és igyekeznek szűrni a legjelentéktelenebb, ismétlődő darabokat – de nem szeretnék meghatározni, milyen tartalom kerülhet ki, és milyen nem. A Kapwing elemzése szerint egy új YouTube-fiók első 500 Shorts-videójának közel 20%-a már „alacsony minőségű MI-videó”. Ezek között óriási arányban szerepelnek a katonai, vallási vagy szegény gyermekekről szóló, szívhez szóló történetek, amelyeket a közönség előszeretettel lájkol – így azonban a tartalmat létrehozó csatornák jelentős összegre tesznek szert: a legnépszerűbb MI-s „slop” csatorna Indiában, a Bandar Apna Dost, több mint kétmilliárd megtekintéssel évi 1,16 milliárd forintot keres.
Lázadás a kommentekben
Ugyanakkor egyre több felhasználó ismeri fel a „slop” problémáját, sőt: a kommentmezőkben igazi harc bontakozik ki. Az MI-tartalmak alatt rendszeresen vita és dühös megnyilvánulások olvashatók; sok esetben a leleplező hozzászólásokra többen reagálnak, mint magára a posztra. Egy snowboardos videó például 932 lájkot, az „Elegem van ebből az MI-maszlagból” komment viszont 2400 lájkot kapott.
Mégis: minden reakció, akár pozitív, akár negatív, csak növeli a platformokon töltött időt. Végül is: valóban számít, hogy amit látunk, az valós vagy sem? Vagy „agyzsibbasztó” tartalomkavalkádba süllyed a világháló?
Az MI-zaj hatása: valóságvesztés, figyelemzavar
Emily Thorson, az amerikai Syracuse-i Egyetem dezinformációval foglalkozó professzora szerint ez attól függ, hogyan használjuk a közösségi médiát. Ha valaki csak szórakozásból görget, kevésbé érdekli a tartalom eredetisége. De aki információt keres, vagy közösséghez akar tartozni, annál már problémás az MI-zaj.
Sokan a „brain rot” (agyrothadás) hatástól tartanak: attól, hogy a sok értéktelen, jelentéktelen MI-videó és kép miatt csökken a figyelmünk, ritkábban ellenőrizzük, amit látunk, és egyre kevésbé teszünk különbséget valóság és szimuláció között. Alessandro Galeazzi, a Padovai Egyetem kutatója szerint okot ad aggodalomra, hogy ez hosszú távon is átalakíthatja az online gondolkodásmódunkat.
Nehéz a valóságot igazolni
Az MI-alapú tartalomgyártás veszélyesebb vizekre is tévedhet. A közelmúltban az X-en, az Elon Musk által jegyzett platformon például MI-vel szerkesztett, meztelen nőkről és gyerekekről készült, „mélyhamisított” (deepfake) képek miatt kellett módosítani a szabályokat. De politikai manipuláció is megjelent: a Venezuela elleni amerikai támadás után szinte azonnal könnyes, hamisított videókat terjesztettek az interneten, manipulálva a közvéleményt.
Csakhogy a mai social platformok egyre inkább leépítették a tartalommoderátorok számát, és felhasználói önszabályozásra hagyatkoznak – vagyis mindenkinek saját magának kellene ellenőriznie, hogy amit lát, az valódi-e.
A szakértők szerint új infrastrukturális megoldásokra van szükség. Manny Ahmed, az OpenOrigins vezetője szerint eljutottunk oda, ahol szinte lehetetlen puszta ránézéssel megmondani, mi hamis, és a bizalom helyreállításához az kellene, hogy a valós tartalmak igazolhatók legyenek.
Van kiút a zajból?
Felmerül a kérdés: ha a régi platformok nem akarnak, vagy nem tudnak fellépni az MI-zaj ellen, vajon érkezhet-e új, tiszta alternatíva? Bár a detektálás egyre nehezebb, voltak próbálkozások: például a francia BeReal, amely szűretlen, „valódibb” szelfiket támogat. Igaz, ez nem érte el a Facebook vagy a Snapchat sikerét, viszont rámutatott a változás lehetőségére.
Végül Théodore is úgy látja, az MI-zaj itt marad velünk. Bár követői továbbra is küldik neki a „slop”-példákat, ő már kevesebbet posztol – szerinte az MI nem ördögtől való, de a gyorsfogyasztásra, figyelemhajhászásra gyártott, alacsony színvonalú MI-tartalom szétzilálja az online világunkat.
Ennek fényében az internet jövője attól függ, mennyire tudunk különbséget tenni a valódi és a mesterséges, a lényeges és az értéktelen között – vagy inkább hagyjuk magunkat sodródni az MI-zaj áradatában.
