Embert próbáló útvonaltervezés
Marsi terepen a roverek mozgása korántsem egyszerű: senki sem akarja, hogy a milliárdokat érő Perseverance ugyanúgy beszoruljon, mint a Spirit 2009-ben. A roverek vezetőinek így eddig az űrből készült képek és felszíni fotók alapján kellett megtervezniük az útvonalat, majd ezt 225 millió kilométeren át továbbítani a Marsra. Élő irányítás kizárt ekkora távolságból: a rovernek képesnek kell lennie önálló döntésekre is. Esetünkben ez azt jelenti, hogy a Perseverance AutoNav rendszere menet közben képes akadályokat kerülni, de a bonyolultabb előzetes tervezést eddig emberek végezték.
Claude és a marsjáró együttműködése
A JPL mérnökei most a Claude MI-re bízták a tervezést. Az MI a Mars Reconnaissance Orbiter nagyfelbontású képei és digitális felszínmodelljei alapján beazonosította a legveszélyesebb tereptípusokat: sziklás kőzeteket, homokdűnéket, veszélyes kőzettörmelék-folyamokat és kiálló sziklákat. Ezen adatok alapján Claude megalkotta az útvonalat, sőt, elkészítette a rover számára értelmezhető parancsokat is Rover Markup Language formátumban.
Egyúttal azért a NASA mérnökei sem ültek ölbe tett kézzel: egy rover-szimulátor segítségével több mint 500 ezer különböző adatpontot vizsgáltak át, hogy kizárják a hibalehetőségeket. Végül csak kisebb módosításokat kellett bevezetniük; például egy-egy homokdűne pozícióját pontosították a felszíni képek alapján. Azonban a Claude által kalkulált fő útvonalat végül jóváhagyták.
Marsi siker – és ami utána jön
December 8-án és 10-én (a 1707. és 1709. marsi napon) a Perseverance először követett teljesen MI által tervezett útvonalat. Az út nem fedte le tökéletesen a gép által előzetesen kijelölt pályát – néhol az AutoNav rendszer látta jobbnak eltérni –, de alapvetően a teszt sikeres volt.
Egyúttal bebizonyosodott, hogy az MI nemcsak gyorsabb, hanem biztonságosabb is lehet az adott körülmények között. Az első tapasztalatok szerint Claude képes felére csökkenteni a tervezési időt, bár a pontos időmegtakarítást a JPL egyelőre nem hozta nyilvánosságra.
Mi jön ezután?
Ez a demonstráció új távlatokat nyit a távoli bolygók felfedezésében. A NASA szerint az önálló technológiák révén a jövő küldetései hatékonyabban, rugalmasabban reagálhatnak a megváltozott terepre, és a tudományos eredmények is gazdagabbak lesznek, minél nagyobb a távolság a Földtől.
A marsi autonóm útvonaltervezés innentől nem sci-fi. A jövő már itt van – és gépi intelligenciával tervezik a következő lépéseit.
