
Amikor a sötét anyag egymással ütközik
Az SIDM egy elméleti sötétanyag-modell, amelyben a részecskék képesek egymással ütközni, miközben a hétköznapi anyaggal (protonok, neutronok, elektronok) nem lépnek kölcsönhatásba. Ezek a belső ütközések – az energia megőrzése mellett – jelentős hatással vannak a galaxisokat körülvevő hatalmas sötétanyag-halókra, mivel ezek határozzák meg a csillagrendszerek mozgását és szerkezetét.
Az eloszlásuk ugyan laza, de még így is jóval sűrűbbek, mint az univerzum átlagsűrűsége. A Tejútrendszer és sok más galaxis ezeknek a láthatatlan halóknak a belsejében helyezkedik el.
Gravitotermikus összeomlás: furcsa energiaáramlás
Az önmagával kölcsönható sötét anyag különleges viselkedéséhez tartozik a gravitotermikus összeomlás. Ez egy meglepő gravitációs jelenség: amikor a rendszer energiát veszít, nem hűl le, hanem éppen felmelegszik. Az energia a haló belső magjából kifelé áramlik, emiatt a mag egyre forróbb és sűrűbb lesz, míg végül hevesen összeomlik. Ez a folyamat hosszú távon drasztikusan átalakíthatja a galaxisok központjait.
Új szimulációs megközelítés laptopbarát módon
Az SIDM pontos modellezése eddig komoly akadályokba ütközött, mivel a hagyományos szimulációk csak szélsőséges körülmények között működtek jól: vagy akkor, ha az anyag ritka és az ütközések ritkák, vagy éppen ellenkezőleg – amikor minden sűrű, és az ütközések gyakoriak. Az átmeneti tartomány modellezése viszont szinte lehetetlen volt.
A fordulat kulcsa mindenkit meglepett: James Gurian és Simon May KISS-SIDM nevű, nyílt forráskódú szoftvere végre elegánsan átíveli a módszerek közötti szakadékot, sokkal pontosabb eredményeket nyújtva, ráadásul egy hétköznapi laptopon is futtatható, alacsony számítási igény mellett.
Új ajtók nyílnak a sötét anyag kutatásában
Az utóbbi időben rendkívüli figyelem irányult az önmagával ütköző sötétanyag-modellek felé, mivel a galaxisokban megfigyelt anomáliák új fizikára utalhatnak – megkérdőjelezve a jelenlegi elméleteket. Eddig lehetetlen volt pontosan modellezni, hogyan alakulnak az univerzum struktúrái ilyen, erősen kölcsönható sötét anyag mellett. A KISS-SIDM segítségével most már megnyílt az út, hogy ezeknek a modelleknek a fejlődését részletesen, gyorsan és széles körben szimulálhassák.
A fekete lyukak titkai a háttérben
Fontos megjegyezni, hogy a sötét anyag magjainak összeomlása akár visszafordíthatatlan folyamatokat is elindíthat, például a fekete lyukak kialakulásához vezethet. A tudósok most izgatottan keresik a választ: vajon mi a végpontja ennek az összeomlásnak? Lehetséges, hogy a sötétanyag-halók összeomló magjai fekete lyukakat szülnek?
Összefoglalva, az új szimulációs eszköz közelebb hozza a tudósokat ahhoz, hogy végre megfejtsék a sötét anyag természetét és az univerzum szerkezetének legmélyebb titkait.
